El ne vesszen Eger!

Az egri Gyermekbábosok Országos Fesztiválja ma is a legrangosabb ilyen rendezvény. Több mint két évtizede ez “az országos” találkozó, gála esemény, ahol egyre inkább a találkozáson, mint a megmérkőzésen van a hangsúly. Kellene is, hiszen a szó spanyol, ófrancia eredetije (gale) szórakozásra, élvezetre utal.

Egerben szakmai tapasztalatszerzésre, tapasztalatcserére is adódik alkalom, sőt szinte „továbbképzésnek” is tekinthető. Évtizedes tapasztalat, hogy az ide érkezők mind témaválasztásban, mind pedig a bábműfaj különböző technikái felvonultatásában igen találékonyak, ezért a találkozót változatosság és kiváló színvonal jellemezte mindeddig.

Közismert financiális okok miatt 2005-től folyamatosan szűkül a résztvevői kör. 2013-ban pedig soselátott helyzet alakult ki – az Egri Kulturális és Művészeti Központ huszonegy produkció bemutatkozását szolgálta ki június 7. 14:00 órától másnap 16:00 között – protokollal, étkezéssel, altatással, szakmai tanácskozással együtt. Nem célom szocialista termelési jelentéssel szolgálni.

Inkább vitát szeretnék indukálni egy általánosabb – az egri rendezvényhez is köthető – gondolat felvetésével.

Manapság a bábu vajon miért nem él meg önmagában a számára teremtett világban?

A bunraku a XVII. századi Japánban indult virágzásnak. Ott is unikumnak számít és több, más műfaji változat mellett él meg. A távol-kelet tele van pálcás-, és kesztyűbábokkal, marionettekkel, amelyek szinte kivétel nélkül takart bábosok kezén kelnek életre.

Hazánkban arat a „nyílt játék„. Ezt látni sok kőszínházban, de az utcai sokadalmakban fel-felbukkanó bábszínházakban is. Az egyébként tehetséges bábszínészek, rendezői bravúrok özönével követnek el mindent, hogy annyira azért már mégse ne üssenek el a bábvilágától, amibe ormótlan méreteik miatt éppen csak beférnek, de igazán beolvadni nem tudnak. Ha kell, ha nem – a bábos ott fényeskedik elől, hátul, fenn, lenn. Hogy miért, azt csak sejteni lehet.

A modor legelfogadhatóbb alapja az a koncepció miszerint: a díszletek között látható bábos a szobájában magányosan játszó gyerekre, az általa (életre keltett) megszemélyesített játékok, tárgyak és „kisgazdájuk” bensőséges kapcsolatára utal. Abba a varázslatos világba azonban nem tolakodhat be külső szemlélődő. Ha felkattan az ajtó zárja abban a minutában mozdulatlanságba dermed minden – baba, oroszlán és kisautó.

Létezik olyan szituáció, ami indokolni tudja a mozgató és a mozgatott együttes bábszínpadi jelenlétét? Igen! Gepetto (az öreg fafaragó) és Pinocchio, vagy az egyszerű paraszt és a kívánságára megszülető Babszem Jankó, de keresett esetben maga az Isten és kreaturája – az ember – feltűnhetnek együtt a bábszínpadon.

Kérdés, miként viszonyulnak ehhez nézők? Sejthető, hogy a gyerekek ilyennel nemigen törődnek, nem filozofálnak, ők jól szórakoznak (s akkor sem keresnék a bábost, ha nem látszana). Ezt azonban elég sokan kihasználják. Ők azok, s hirdetik: hogy „mindegy mi történik, csak a gyerek élvezze„!

Pedig ideje lenne már kitárgyalni az előállt helyzetet. Vajon kell-e minduntalan az a megemelt interpretációs szint, amely – ha indokolttá nem is, de – elfogadhatóvá teszi a bábhoz láncolt, néha uralkodásra éhesnek tetsző bábos színpadi jelenlétét. Vagy csak annyi a pőre  magyarázat, hogy a jelenkori bábszínészképzés valamiképp egyensúlyvesztést szenvedett.

Kérdezhetné bárki, hogy kerülnek mindezek együvé az egri gyermekbábos találkozóval? Nem másért, mert – mint minden más jelenség is evilágon – ez is trendkövetésre sarkal. Közhely, hogy a bábjáték illúzión alapszik. Feledésbe merültek volna A.C. Gervais, R.D. Bensky, G. Craig, H. Jurkowsky és sokak bábszínházzal kapcsolatban megfogalmazott ideái, vagy a képi eszközök egyneműségének és fajlagos egységének eszméi, amelyen oly sokat dolgozott a Bauhaushoz kötődők sora, vagy Picasso, Miro, de Koós Iván is, vagy éppen a Drak társulata, élén Frantisek Vittekkel?

Az egri pódiumon egyre több olyan produkció kerül reflektorfénybe, ahol a játszók láthatóan a határon mozognak és esetenként arra az oldalra áttévednek, ahol a bábu jelenléte csak ürügy. A bábcsoportok élére a szakmai továbbképzés meggyengülése folytán egyre több, az igazi bábjáték területén járatlan drámapedagógus kerül a fogyatkozó számú, tapasztalt, bábos szakember helyére. A bábjáték autonóm kifejezési törvényeire kevéssé érzékenyek, elsöpörve paravánt, díszletet első pillantásra látványos produkciókat hoznak létre.

Lássuk inkább a jó példákat.

A Mákvirágok évek óta szolgálnak meglepetésekkel. Most épp a „kiöregedő” korosztályok zökkenőmentes lecserélésén fáradoznak, aminek eredményeképp tehetséges „kicsik” jutnak a színpadhoz szokás lehetőségéhez – gyakorolni a beszédet, mozgatást, mozgást, éneklést. Itt is nyílt játék folyik, de a „határon innen”. A főszereplők figyelik a bábjaikat, a műfaji szabályok szerint mozgatnak, kommunikálnak, a játékosok szinte sose néznek ki a közönség szemébe. Az absztrakt, vesszőfonás alapú bábok engedik – egyben igénylik is – a felfokozott színészi munkát, így a teátrális gesztusok használata, a mimika indokolt.

A szarvasi Süni esetében is valami hasonló történik. A jellegzetes marionettfigurák a nekik szánt térben otthonosan mozognak – esetenként fergeteges kavalkádba sodródnak, ami mindig teljes harmóniában történik a zenei háttérrel. A díszlet jól szolgálja a földön – égben kalandozó történetet, ami egyfajta bizonyíték, hogy csak akkor kell megtörni a bábos szcenika törvényeit, ha az valóban „hoz a konyhára”, ha az dramaturgiai tekintetben indokolt.

Még érdekesebb példa erre a törekvésre a fiatal formációé, a debreceni Bábítóké. Holle anyó csábító történetével viszonylag sűrűn találkozhatunk. Azt azonban kevesen próbálják meg, hogy a mese téri viszonylatait leképező paraván mögött , mindvégig „takarásban” játszanak. Ha eltekintünk attól, hogy pár hátsó támasztó elem nem kapott fekete festéket – végig zavar nélkül élvezhető minden, bezárólag a földalatti világból generált felvilági hóesés csodájával.  A látvány – amely garantáltan nem hivatásosok –  sajátkezű munkálkodásának szép eredménye nagyszerű bizonyíték a fiatal korosztály teremtő erejére, reménytkeltő mozzanat egy bajlódó világban.

A legnagyobb meglepetések azonban akkor érik az nézőt, amikor kifejezetten hendikeppes formációk lépnek közönség elé. A hozzáértő, érzékeny csoportvezetők a legjobb oldalát mutatják fel ennek az árnyékba kényszerített műfajnak. Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek – akik korábban megszólalni sem mertek – szépen, kifejező hanglejtéssel beszélik a rádióriporterek, tv-s műsorvezetők és ööőző politikusok által agyongyötört nyelvet.  Paprika Jancsi virtigli szóviccei  (s persze fakanala) peregve pörkölnek oda a böszme Lucifernek.  (Cogito-Karád, Tiszakarád)

Simulékonyan szerény, csibekasnyi tinilány lép először közönség elé. Isten háta mögül is az árnyékból jöttek, küzdenek az ismeretlen helyzettel. De az óvó erejű paraván mögött reményt keltően teszik a dolgukat, a bátrabbak – szerepük szerint – elő is jönnek. (Vadrózsák, Cegléd).

Varázsol a bábu, erőt, okot ad …. és reményt: mindenki eljuthat mindenhova, csak legyen ok, motiváció, segítség és olyan műfaj, amely fokozottan befogadó.

Hári Viktória lép közönség elé, hogy Háry kalandjaival ismertesse meg a közönséget. Szépen beszél, feledhető hibákkal szólaltatja meg az összekötő dalokat – megbirkózik a felnőttnek is nagy falat feladattal. Ígéretes tehetség hazánk egy másik sarkából. Az ő életének is értelmet ad a bábozás.

 

Egerben sokan mások – szólójátékos és csoportok – is színre léptek. Teljesítményeikkel a MBE PARAVÁN c. újságja foglalkozik. A beköszöntő szám megjelenése őszre várható. De most vissza a „nyílt játék” problematikához.

A legkifinomultabb nyílt játék, a bunraku rendkívül aprólékosan szabályozott világában a játszó művészeket – fekete rejtő öltözet, kesztyű, csuklya takarja. Csak a fő mozgató arca látható, amin azonban még egy rezzenés sem fut át. Mintha csak egy szobor elevenítené meg az ettől még élőbbnek tűnő, rafinált szerkesztű bábukat. Azok pedig élő embert megszégyenítő hűséggel mozognak… és így teremtik meg a lehetőséget, hogy az ember által véghez nem vihető, de a báb által még vállalható történésekbe bonyolódjanak – egy absztrakt, sűrített üzenet közvetítése érdekében. Csak azok kezdjenek ide tendálni, akik bírják tehetséggel, bábszínészinész-mesterségbeli képességgel és gyakorlattal, technikával.

Inkább rá kellene érezni az alkalmazott bábjáték jelentőségére. Ha a házi műhelyből kikerült bábuk a felnőtteket megszégyenítő komolysággal dolgozó gyerekek kezében életre kelnek, már helyben is vagyunk. Tapasztalat, hogy az iskolások akár testi bravúrokkal is teljesítik szolgálatukat a látvány, az élmény érdekében. Olyan közösségi munka folyik, amit csak olimpikonoktól szokás látni. Saját és a velük együtt a paraván mögött izguló tanáraik munkája válik élővé a produkcióban.

Mit vesztünk, vagy mi mindent meg se nyerünk, ha mindez a kivész az iskola összetett életéből?! Fogalma sincs sokaknak. Pedig közülük többek épp azon a hajszáléren tapodnak, ami az eszmélésre elegendő vért vinné az állam agyába.

Köztudott, hogy a bábjáték igencsak idő- és munkaigényes, sőt esetenként meglehetősen drága műfaj, országszerte még ma is népszerű az iskolás korosztállyal foglalkozó pedagógusok körében. Ennek igen egyszerű az oka: a bábjáték az egyike, annak a kevés tevékenységnek, amiből az előadó ugyanúgy gazdagszik, mint a néző. Összetett volta nyomán innovatív személyiség alapozható meg, s ezt minden jó pedagógus, minden jó szülő tudja.

Szentirmai László,
a Magyar Bábjátékos Egyesület elnöke

Gyermekbábosok XX. Országos Fesztiválján kiadott minősítések:

Arany minősítés
Katicák Bábcsoport, Budapest
Mákvirágok Bábcsoport, Sárszentmihály
Aranyos Kakasok, Kecskemét
Hári Viktória, Kecskemét
Süni Bábcsoport, Szarvas
Csiribiri Bábcsoport, Újfehértó
Tücsök Bábcsoport, Celldömölk
Szilágyi Barnabás, Budapest
Fecske Bábcsoport, Sióagárd

Ezüst minősítés
Vándorbot Bábos Kör, Kecskemét
Cogito-Karád, Tiszakarád
Pitypang  Bábcsoport, Nagyvenyim
Boglári Játékszín, Balatonboglár
Pom-Pom Bábcsoport, Tata
Maskarás Bábcsoport, Budapest

Bronz minősítés
Bábítók Bábtársulat, Debrecen
Mókás Bocsok, Szeged
Nagyszakácsi Katicák, Nagyszakácsi
Vizivilág Bábcsoport, Debrecen
Vadrózsák, Cegléd
Bóbita Bábcsoport

1 hozzászólás
  1. Éva
    Éva says:

    Kezdeném a hozzászólásokat, hátha mások is megbátorodnak tőle, vagy egyáltalán észreveszik, hogy van lehetőség a vélemény nyilvánításra, a gondolatok megosztására.
    „Manapság a bábu vajon miért nem él meg önmagában a számára teremtett világban?”
    Néhány éve járok amatőr bábos rendezvényekre. A tapasztalatom, hogy a bemutatókat bevitték a nagy színpadokra, a nagy termekbe, a bábosok pedig ennek próbálnak megfelelni. A kicsi – pl. kesztyűbábokkal – való játék intimitást feltételez… közelséget. Távolról elvesznek a szereplők. A nagy bábokkal, az „emberszereplőkkel” be lehet játszani a nagy teret is.
    Talán lehet ez az egyik oka…
    /Éva/

    Válasz

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük