„Ember van benne” Születésnapi beszélgetés Tömöry Mártával
Sok szeretettel köszöntjük, Isten éltesse Tömöry Mártát a születésnapja alkalmából!
Az itt következő rövid biográfiához saját bemutatkozásából vettük az adatokat.
1944. 11. 22-én született, Orosházán. Szülei: dr. Tömöry Lajos református lelkész, Kristóf Ilona tanítónő. Alapiskoláit vidéken kezdte, 1968-ban végezett az ELTE Bölcsészkarán magyar- és történelemtanári szakon.
1976-ban a Magyar Kulturális Minisztérium és a Cseh Oktatási Minisztérium engedélyével rendkívüli hallgatóként egyéni tanulmányi programmal felvette a bábdramaturgia-rendezés szakot a Prágai Múzsai Művészetek Akadémiája Bábos Katedráján /DAMU/. Hazatérve bábfilm-forgatókönyveket írt, a Televízió számára fordítói tevékenységet folytatott. 1980 – 1983-ig dramaturgi, lektori munkát végzett a Budapesti Gyermekszínházban. (A „Csizmás Kandúr” c. improvizatív, gyermekbevonós játékát ennek stúdiója számára írta, máig játsszák.)
1983-ban a pécsi Bóbita Bábszínház lektora lett, majd Bucz Hunor javaslatára felvették a Magyar Művelődési Intézetbe, mint bábos szakreferenst, itt dolgozott 2005-ös nyugdíjazásáig. A Magyar Bábjátékos Egyesület (ezen a néven) első elnöke volt 1989-ben.
1995-96-ig részt vett az alapfokú művészetoktatás követelményrendszerének kidolgozásában is. 1999-ben a NAT keretében ő írta a „Bábozzunk!” 60 órás – és Tóth Zsuzsannával társszerzőként – a „Színház, vers és bábjáték” c. 120 órás programot, Szász Zsolt bábművésszel együtt kitalálója, és társszervezője volt a Nemzetközi Betlehemes Találkozónak. (2015-ben a debreceni találkozó elnyerte „A hagyományőrzés jó gyakorlata” címet.)
1993 – 2012 között zajlottak a Nyírbátori Szárnyas Sárkány Hete Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál programjai. Dózsa György fesztiváligazgatóval és Szász Zsolt művészeti vezetővel a fesztivál egyik elindítója, koncepciójának alakítója.
Önálló kezdeményezésére indult el 1994-től a határon túli magyar diákoknak, népművelőknek meghirdetett ún. „Bábos Kurta Kurzus”. E szabadegyetemi formában 1993 és 2005 között közös kultúránk ápolására munkatársaival elméleti és gyakorlati műhelymunkát végzett,1996-tól nyírbátori sárkányfesztivál munkájához is csatlakozva, a báb- és utcaszínház témáival a záró program előkészítésébe is bekapcsolódva.
2006-ban doktorált a Színház és Filmművészeti Egyetemen, cum laude minősítéssel DLA fokozatot szerezve. („A bábos fenomén – a drámatörténetben és napjaink gyakorlatában" c. dolgozattal.) [***Amit igen hasznos lenne könyvalakban is kiadni – a szerk.***]
1988 és 2010 között négy saját alapítású alternatív színházi formációban is dolgozott, mint dramaturg és bábszínész; 1988-ban a Prolihistrió, 1990-93-ban a MéG Színház, majd 1994-től a Hattyúdal Színház, ill. a Magyar Királyi Bábszínház nevű alternatív társulások keretében.
1988 és 2010 között írt gyermekszínházi és bábdarabjait, fordításait több színház, bábszínház, ill. TV csatorna játszotta, játssza.
2013-2023 között elemző cikkeket írt a Szcenáriumba, a Nemzeti Színház szakmai folyóiratába, és az Art Limes Bábtárba.
További sok-sok hasznos, jókedvű alkotó évtizedet kívánunk Mártának!
Beszélgetőtárs dr. Galuska László Pál
Magyar Bábjátékos Egyesület
2025
GLP: Te eredetileg magyar-történelem szakos bölcsész és tanár vagy. 1976-ban kezdted meg tanulmányaidat a Prágai Múzsai Művészetek Akadémiája Bábos Katedráján /DAMU/. Hogyan merült fel, hogy ilyen képzésen vegyél részt? Hogyan találkoztál a bábbal?
TM: Eredetileg ’68-ban végeztem az ELTE-n, magyar történelem szakon, és utána évekig dolgoztam a Történelemtudományi Intézetben, mint „néger”, afféle adatgyűjtő, a Hanák Péter osztályán. ’73-ban megismertem Hollós Lászlót[1], aki az Astra Bábegyüttes tagja volt, és ő meghívott a Csilibe (Csili Művelődési Központ), ahol megismertem a Vízvári[2] Laci bácsi-féle Astra-csapatot. Hollós Gizi, a férjem édesanyja ebben az időben a magyar UNIMA titkára volt. Lacit[3] közben felvették a DAMU vagyis a Múzsai Művészetek Akadémiája bábszínházi, azaz bábos szakára. Akkor, ’75-ben összeházasodtunk, és „családegyesítés” ürügyén megkaptam a lehetőséget, hogy rendkívüli hallgatóként én is beiratkozzam a DAMU-ra.
GLP: Előtte eszedbe sem jutott, hogy bábozzál?
TM: Gyermekkoromban. A nagynéném óvónő volt, ott láttam bábot, meg hát időnként jött a bábszínház, de különösebb vonzódásom nem volt a bábokhoz. Igazából a Hollós Laci, meg az Astra hatása volt.
GLP: Akkor mondhatjuk, hogy szerelemből kezdtél el bábozni?
TM: (nevet) Azért érdekelt is, mert magyar-történelem szakosként a történészeknél voltam adatgyűjtő, de igaziból verseket írtam… meg írni akartam más dolgokat is. Azért mentem ki Prágába, hogy ott megtudjam, hogyan kell bábos szövegeket írni, bábdramaturgiai munkát végezni a bábszínházban. Hogy megszerettem a bábot, abban Prágának meg Csehországnak van igazi szerepe. A csehek igazi bábos nagyhatalom voltak abban az időben. Hallgattam a kiváló tanárokat, és rengeteg előadást láttam, végül megszületett a szerelem is. A bábosok általában vagy mint bábkészítők, vagy mint animátorok vonzódnak a bábhoz, engem a jó bábos szövegek érdekeltek.
GLP: Ízig-vérig dramaturg voltál.
TM: Ebben az is benne van, hogy rendezés-dramaturgia szak volt, ahová bejárhattam.
GLP: Mikor végeztél ott?
TM: ’78-ban.
GLP: Dramaturg lettél. Rögtön el is tudtál helyezkedni?
TM: Nem. Azt rögtön megmondta Szilágyi Dezső[4] hogy nem fog tudni munkát adni. De a Művelődési Intézetet éppen átszervezték, és oda felvételt nyertem a Debreczeni Tibor[5] által vezetett Drámai Osztályra, ahol jó kollégáim voltak, Máté Lajos,[6] Bucz Hunor,[7] Gabnai Kati,[8] Híves Laci.[9] Nekünk az volt a feladatunk, hogy az amatőröket, vagyis a pedagógusokat megtanítsuk bábozni, vagy a báb problémáival foglalkozni.
GLP: Tehát azt a munkát végeztétek, amit később a Magyar Bábjátékos Egyesületben is.
TM: Igen. Tulajdonképpen a két korábbi szervezet utódaként[10] azért hoztuk létre az egyesületet, mert tartottunk tőle, hogy… tudniillik előzőleg mi vizsgáztattuk az összes önkéntes bábozni tanulót a főiskolákon, de megalakult a Bábos Katedra, és akkor azt mondták, hogy megvan a bábos képzés színtere, és az Intézettől elvették a vizsgáztatási jogot, meg a képzési feladatkört is. Azért csináltuk meg az egyesületet, hogy a sok amatőr bábosnak legyen szervezete, intézményi háttere.
GLP: Mit szólt ehhez az UNIMA?
TM: Amikor Tihanyban negyvenen megrendeztük a tihanyi bábos konferenciát – mellesleg a pártüdülőben (nevet) –, lejöttek az UNIMA-tól, hogy ne csináljunk másik szervezetet. És akkor megegyeztünk, hogy az UNIMA foglalkozik a nemzetközi ügyekkel, mi pedig az amatőr bábosokkal, meg az „alternatívokkal”.
GLP: A dramaturgiai munka a legtöbb érdeklődő ember számára egyértelmű. De mivel foglalkozik egy „bábos szakreferens”? A kérdés azért érdekes, mert te a Magyar Művelődési Intézetnél 2005-ig ezt a státuszt töltötted be. Milyen rálátásod, ráhatásod volt így a magyar bábos közösségre?
TM: Korábban volt a vizsgáztatás, ami helyett most már tanfolyamokat, kurzusokat szerveztünk, ahol a bábozás alapjait ismertettük meg, terménybábokat készítettünk, a kesztyűs bábtechnikát – mert az a „magyaros forma” – tanítottuk. Arra kellett a résztvevőknek egy-egy ötperces etűdöt elkészíteniük. Ezt a két kezével játszotta, jobb és bal, jó és rossz, ezzel mindent meg tudsz jeleníteni, egy szöveg nélküli kis etűddel is mindent ki lehet fejezni. Volt ott ballada, bibliai témák… több ilyen tanfolyamot is szerveztünk. Volt Balatonalmádiban egy szakmai ház, ahol egyhetes kurzusokat tudtunk csinálni. Lengyel Pállal, [11] a Vízvári Laci bácsival is több tanfolyamot csináltunk. Koós Ivánnal[12] egy bibliai témát adtunk elő a Balatonnál, egy Noé bárkáját, hogy gyűlnek be az állatok, és akkor abban volt Jézus Krisztus, de egy ördög is, aki egérformát vett föl. És amikor ezt játszottuk, a nézők, az ott fürdőző gyerekek meg felnőttek odajöttek. Ivánnak volt az az ötlete, hogy az állatokat papírból tépjük. A gyerekek hozták a figurákat és belerakták az elkészített nagy papírhajóba. És a németek ámultak, hogy itt ilyesmit is lehet… bibliai témát. Na. De azonkívül fordítottam is. Lefordítottam három klasszikus cseh bábjátékot, a Don Juan-, a Genovéva- és a Faust-történetet. Ezt ki is adtuk, mert könyvkiadás is tartozott az Intézet feladataihoz. Itt a bábszínház! címen írtam egy alapozó könyvet a Móra kiadónál. Aztán megszületett Az ember és a báb, ami inkább már a bábjátékos oktatás része volt. És emellett volt egy Bábjátékos kiskönyvtár, amibe különböző szövegeket írtam én is. Próbáltam a prágai iskolának a modernista törekvéseit is áthozni.
GLP: Megtanultál közben csehül, ezek szerint.
TM: Hát igen. Konyhanyelven tudok csehül. (nevet)
GLP: Ez még egy külön ajándéka volt a tanulmányaidnak.
TM: Valóban. A cseh iskola az nagyon jó volt.
GLP: A lengyel bábos iskolával találkoztál?
TM: Volt fesztiválunk, a felnőtt és a gyerekbábosoknak. A gyerekeknek játszók Békéscsabán, a páratlan években találkoztak, a köztes években pedig Pécsett volt a felnőtt bábosok találkozója. A felnőtt bábos találkozókra mindig jöttek lengyelek. Később meg azért is ismerkedtem a dologgal, mert Lengyelországban tanult a Csathó Kata[13] és a Veres Andris,[14] és az ő vizsgamunkájukat én szerkesztettem. Egy afrikai és egy eszkimó történetet olvasztottunk össze. Azonkívül megismerkedvén Waszkiel[15] lengyel bábossal, meg a Jurkowskival[16] jártunk is Lengyelországban. A szakrális bábszínház volt, amit a lengyeleknél láttunk. Azt is áthoztuk.
GLP: Te voltál az 1989-ben magalapított/újraalapított MBE első elnöke. Milyen emlékeid vannak ezekről az évekről? Melyek voltak a legfontosabb eredmények, amelyeket az egyesülettel elértetek?
TM: A Szentirmai Laci[17] volt a titkár, és hogy egyáltalán el tudtunk indulni, azt ő intézte a hivatalos szerveknél. Ő indította Sárospatakon a Zsákomban a bábom fesztivált. Összedolgoztunk, és amikor én Soros-ösztöndíjra mentem, az Intézetben ő helyettesített, mert ő nagy barátja volt a pedagógiai főiskolán a bábnak, és a szervezésben is mindig oroszlánrészt vállalt. A Zsákomban a bábom az egyszerű formák fesztiválja volt, és ezen az úton folytattuk a nyírbátori Szárnyas sárkány hete utcaszínházi fesztivált, de persze jóval később. Én elég hamar kiléptem az elnökségből, méghozzá azért, mert az első betlehemes találkozót megszerveztük ’91-ben, és arra a határon túlról is jöttek, mert reveláció volt az embereknek, hogy ezzel lehet foglalkozni, és az MBE nevében adtuk be a pályázatot, viszont az elnökségben azt mondták, hogy ne legyen minden évben betlehemes találkozó, én meg láttam, hogy ez mennyire fontos. Karácsony egyébként is minden évben van. Leszavaztak engem, de én akkor egyénileg folytattam. Külön adtam be pályázatot, és attól kezdve, egész a COVID-ig minden évben megszerveztük a betlehemes találkozót. Amelyik persze nemcsak a báb, mert a bábosokat is érdekli – mert vannak kis bábos betétek benne – de egyébként a népi színjátszásnak egy nagy vonulata, amelyikből rengeteget lehet tanulni.
GLP: Élő szereplők is vannak benne, meg bábok…
TM: Igen, különböző formákban megy. Van, ahol megszólalnak a bábok, van, ahol csak az angyalok jelentkeznek… Épp most értesített a Laci, hogy harmincnégy évvel ezelőtt ezt a bábos betlehemes részt előadtuk a cseh gyerekeknek, ismerősöknek, és ő ezt felvette videóra, úgyhogy megvan a felvétel, elküldte nekem. Egyébként meg a már említett a fesztiválok voltak, ahol nyugatról, keletről, mindenhonnan érkeztek bábosok, és ezektől is sokat lehetett tanulni.
GLP: 1999-ben a bábjáték bekerült a NAT keretei közé. Ez nyilván előrelépés volt a pedagógiai és az amatőr bábjáték esetében. Számodra miért volt fontos az, hogy a tanterv megírója lehettél? Mit ad a bábjáték az iskoláknak?
TM: Közhelyszerű dolog, hogy a báb a kisgyermekek számára fontosabb, mint a színház, mert nem szerepet játszanak, hanem a bábtárgyakon keresztül tudnak megnyilvánulni, a bábozás közösséggé szervezi őket, és a többi, tehát nagyon hasznos a bábozás a gyerekek számára. Ezért természetesnek gondoltam, hogy ily módon előtérbe kerül, hiszen ettől kezdve a hallgatók tanulhatták a bábozást bizonyos óraszámban a pedagógiai főiskolákon. Ennek az elkészítésében Bencskó Klára[18] segített. Hónapokig dolgoztunk rajta, hogy összehozzuk a megfelelő formát, amivel be lehetett építeni a NAT kereteibe. De velem mindig az volt a probléma, hogy a művész meg a hivatalnok ütközött bennem. (nevet) Merthogy éppen akkor rendeztük A szelek ura című breton-normann mesét Pécsett, ami egy nagyon jó francia anyag volt – mellesleg az alapnovellát csehül találtam meg – na, és ennek a próbái folytak, úgyhogy emiatt a majdnem kész tantervből kiszálltam. Ha színházat, bábszínházat lehet csinálni, akkor nekem azt muszáj. Ez egy nagyon szép mese volt. „Kultúrmese” arról, hogy az emberek hogy szelídítették meg a természetet, a szelek urát. Ennek nagy sikere volt, franciák is eljöttek, volt arról szó, hogy meg is hívják, de… mindig a nyelv az akadály. Én a nagy témákat szerettem sorba venni, miközben, persze, a hivatalnoki tevékenységemet is folytattam.
GLP: Akkor beszéljünk a nagy témákról.
TM: Hát, ugye, volt ez a szakrális vonal, a betlehemezés, meg aztán az Emőkéék[19] kitalálták a templomi bábjátékot, a másik „profán” célunk meg az utcaszínházi formák kidolgozása volt. Erre építettük a Szárnyas sárkány fesztivált.
GLP: Többször említetted, hogy neked mennyire fontos ez a szakrális vonala a bábjátéknak; hogyan kötődsz a valláshoz?
TM: Édesapám református pap volt, persze, hogy kötődöm. Sajnos, ő már nem élt, amikor elkezdtem ezeket a betlehemes találkozókat szervezni, s ekkor mondta nekem édesanyám, aki debreceni, hogy „édesapád nem örülne ennek, mert ez olyan pogány dolog”. (nevet) De aztán elmeséltem neki, hogy ezek fantasztikus szép játékok, és azzal jönnek be a betlehemesek, hogy „dicsérem a Jézust”, így jönnek a felvidékiek, és akkor megnyugodott. Aztán meg van olyan játék is, a bölcsőcske-játék, ahol ringatják a Kisdedet, nagyon sok ágú hagyomány ez. Olyan szakrális formák is léteznek még, mint a székelyeknek a betlehemes misztériumai, amelyek majdnem ötven perces előadásúak. Azt mondják, hogy a bábozás is a sámán-vonalból nő ki. No, ilyesmi a bucsai regös misztérium az a kereszténnyé vált magyaroknak a gyönyörű misztériuma, azt is feldolgoztuk mi is, még színházi keretek között. Tehát aki a nagy formával találkozik, az beleszeret. A másik vonal, elsősorban az, ahol a Kisjézus születésénél összejönnek a kárpát-medencei magyarok, azért késztetett arra, hogy a találkozókat szervezzük, mert más jellegű a felvidéki, a délvidéki előadás. Még Burgenlandból is vannak, azok inkább sámánisztikusak egy kicsit, meg még az alföldi nagy pogány betlehemek (nevet), ahol az öreget meg kell téríteni, az a lényeg, tehát tulajdonképpen a magyarok kereszténnyé válásának a rövid foglalata is benne van. És a székelyföldieknek meg gyönyörű, himnikus az előadása, amikor „kérjük a szép Szűzanyát, kérje értünk szent fiát, hogy majd mi is megláthassuk az égi hazát”… hát ilyen szépeket énekelnek.
GLP: Erről írtál valamit… Erről a szakrális bábjátékról neked jelent meg könyved, úgy emlékszem!
TM: Persze, valami van… Kezdtük gyűjteni a betlehemes szövegeket, és akkor azokat kiadtuk a „…hanem vagyok Úristen követje…”[20] című könyvben, itt hatvan szöveget lehoztunk, és ott, a beköszöntőben leírtam, milyen fajtái vannak a betlehemes játékoknak, köztük a bábtáncoltatóknak.
GLP: És a dramaturgiáról? Arról is írtál?
TM: Mikor a bábok még istenek voltak,[21] ez a Nagy báboskönyv része lett volna, amit összeraktam. A Mikor a bábok még istenek voltak című… rész még nem a bábszínházak, hanem a szakrális idők magyar anyagait próbálta megjeleníteni, és ebben van egy olyan fejezet, ami a bábtörténeten belül tárgyalja a kérdést. Ennek az a szerkezete, hogy a bábesztétika dióhéjban, meg hogy milyen formái, játékmódjai vannak, satöbbi. Utána a színházi antropológia is előkerül, meg hogy a sámánrévület hogy megy át játékos formába. A harmadik rész, A magyar [báb]színház titkos története a dramaturgiai traktátum. Hát ez az én nagy báboskönyvem. Ennek az volt az előzménye, hogy én doktoráltam bábozásból.
GLP: A doktori dolgozatodat nem akarod kiadni?
TM: Inkább a darabjaimat szeretném kiadni. Egyébként a dolgozatnak A bábos fenomén – a drámatörténetben és napjaink gyakorlatában volt a címe.[22] De térjünk vissza inkább a darabokhoz. Nekünk volt saját színházunk, a Proli Hystria, amit a Szász Zsolt „művelt” főleg,[23] A következő a Még Színház volt, ahol Bassola Richárdékkal[24] közösen a magyar színházi múltat kerestük, mert mindig is zavart engem, hogy másutt milyen gazdag, nálunk meg csak a XIX. századtól beszélnek színházról, pedig volt korábban is…
GLP: Mint a felekezeti iskoladrámai előadások.
TM: Igen… de például Bornemissza egy korban élt Shakespeare-rel. Szóval: szakrális vonal, bábtáncoltatás, azon kívül A három körösztény leányt[25] is feldolgoztuk, mint egy olyan szöveget, amit a török időkben fordítottak le magyarra, ami azt üzeni, hogyan viselkedjetek, ha elhurcolnak rabnak. Na, ezeket feldolgozgattuk, és aztán volt még a Till Eulenspiegel, amit Kecskeméten csináltunk meg, akkor a Parsifal a bolond lovag… szerettem ezeket. Vagy fél évig dolgoztál vele, aztán maximum tizenötször adták elő, de az már sok. (nevet) Emiatt is vágyik rá az ember, hogy legalább a szövegük legyen rögzítve. Amellett persze tudni kell, hogy a bábanimáció az önmagában is megél, tehát nincs is szükség szövegre. (nevet)
GLP: Báron Lászlóék egy ilyen szöveg nélküli darabbal nyertek az ős-Cirókával az első bábfesztiválon. Talán a Rockénekes, vagy valami ilyesmi volt a címe a darabnak..
TM: Tényleg… Pécsett történt. Voltak ilyenek. A Koós Ivánnak például külön érzéke volt a zenés bábszínházhoz, a másik meg a Szilágyi Dezső[26] volt, aki meg, ugye szintén a kortárs zenei életre alkotott táncjátékokat. Persze nagyon szerettem a Kemény Henrik hihetetlen bábszínházát, ahol kifejezetten fontos volt a szöveg is… amit persze senki sem írt le. És az utcaszínházi fesztiválon minden előfordulhatott.
GLP: Az előbb említetted, hogy sokat dolgoztatok egy előadáson, és csak párszor játszották. Az utcaszínházi előadás az még rövidebb életű, nem? Mit adtak neked ezek a fesztiválok?
TM: Ó, hát az mind óriási élmény volt! Egyrészt a nyírbátori közönség az csodálatos volt – azt is a COVID állította meg – pedig akkor már a huszonhatodik körül tartottunk. És az emberek szerették! Akkorra vették ki a szabadságukat. És ott tényleg minden műfaj volt: a gólyalábasoktól, óriásbáboktól kezdve Kovács Géza[27] „mikroszínházáig”. De hozzánk csapódtak a nagy látványosságok miatt az artisták is, a lengyelek hoztak tűznyelő produkciókat, ez egy nagy kínálat volt, csodálatos kavalkád. Hatalmas élmények. Az oroszok megcsinálták a nagy középkori színházat… égett szinte a mező… jöttek a tűzoltók. (nevet) Voltak brazilok egy pazar előadással, amivel előadták Brazília születését. Japánok voltak… csehek… a gólyalábbakkal franciák. Az utolsó években avantgarde csapatok is bekapcsolódtak, nagyon látványos produkciókkal. Játszottak a szlovéniai bábosok, siránkozott az ördög, és akkor a közönségben nagy létszámmal jelenlévő „etnikumból” bekiabáltak: „Ne ríjjá má’ nyalom a szádat!” Ez a legjobb, legerősebb része: amikor a közönség rögtön reagál. Nem véletlen, hogy a Tatai Zsolt[28] meg mások is imádták ezt, a Zsolt be is vállalta a közönséggel a kontaktust, és meg is csinálta.
GLP: Akkor az elevenség a lényeg?
TM: Igen. Voltak franciák például, akik egy autóval járták be Európát, és csak megálltak. Volt nekik egy betanított libájuk, azzal kerestek egy kis pénzt, ők meg csak úgy éltek a fesztiválon. De ugyanakkor voltak nagyformátumú előadások, mint a már említett Őrjöngő Lóránt, ami az egész középkort összefoglalta, az oroszok nagy előadása volt. Ott voltak Boráros Szilárdék,[29] akik mindent megépítettek, kifaragtak…
GLP: És nem lehet újraindítani?
TM: Már kerestek is, hogy jó lenne. De a vezetés részéről nincs megkeresés. Most a sporttal foglalkoznak. Hosszú volt az a két év. Minden megállt, és néhány dolog többé nem tud elindulni. Ez kiégette szegény sárkányt is. Tudod, a fesztivál része volt, hogy mindig megcsináltuk a sárkányt, különböző formákban, és a fesztivál végén elégettük. Voltak olyan programok, amelyek fizetősek voltak, de a záróra ingyen lehetett jönni, és jött az egész város. Annyi haszon azért volt belőle, hogy sikerült egy komoly kiadványt kiadatni, amiben nagyon sok szép kép van.
GLP: Ez a kötet mikor jött ki?
TM: 2022-ben. A város adta ki. Azért még egy szót a fesztivál indíttatásáról. Majd elfelejtettem, hogy a Kovács Géza idehozta a Peter Schumannt,[30] aki két kurzust is tartott, az egyiket Kecskeméten, a Báron-tanyán, a másikat még 2010-ben, az Öttemplom Fesztiválon. Ez nagyon fontos volt a fesztivál, de az egész magyar bábos élet szempontjából. Ezekről én is beszámoltam a Játékos és a Bábtár című kiadványban.
GLP: Voltál dramaturg, referens, tantervíró, fesztiválszervező, oktató, de voltál társulati tag, bábszínész is. Melyik tevékenységi forma volt a legfontosabb ezek közül? Melyiket élvezted leginkább? Melyiket kezdenéd újra, ha megtehetnéd?
TM: Valamilyen szinten mindet szeretni kellett ahhoz, hogy tudjam művelni. Minden szinten szinte minden érdekes volt ezekből számomra. (nevet) Nyolcvan éves korára az ember már meggondolja, mibe kezd: én már inkább csak nézem, mit csinálnak a fiatalok. Üzenem a bábosoknak, hogy ne adják föl, mert a báb mágikus hatással van a játszóra és a nézőre egyaránt. A gyerekeket elvarázsolja! Közel érzik magukhoz, mert kicsi, mint ők. De az sem baj, ha nagyobb. Kedves élményem, amikor óriási figurákkal dolgoztunk a balatoni táborunkban, és jöttek a kis óvodások, és egyszer csak azt mondja az egyik: „Nem kell félni! Ember van benne!” Ezt üzenem mindenkinek, aki tart a jövőtől.
Kecskemét, 2025.04.05. dr. Galuska László Pál
[1] Hollós László: rendező, szerkesztő, egyik leghíresebb munkája a Kunkori és a kandúrvarázsló c. bábjátékfilm rendezése.
[2] Vízvári László: piarista szerzetestanár, UNIMA diplomával elismert bábművész, az Astra Bábegyüttes vezetője.
[3] Hollós László: amatőr bábos.
[4] Szilágyi Dezső: bábművész, az Állami Bábszínház művészeti igazgatója 1958 – 1992-ig.
[5] Debreczeni Tibor: irodalomtörténész, drámapedagógus, a magyarországi amatőr színjátszás jelentős szervezője, a Magyar Drámapedagógiai Társaság alapítója, első és örökös tiszteletbeli elnöke.
[6] Máté Lajos: rendező, a Népművelési Intézet főmunkatársa.
[7] Bucz Hunor: Jászai Mari-díjas színházi rendező, tanár, színházigazgató.
[8] Gabnai Katalin: drámapedagógus, színműíró, kritikus, egyetemi tanár.
[9] Híves László: az ikonikus A bábjáték I-II. kötetek szerkesztője (szerzők: Tarbay Ede, Balogh Géza, Báron László, Kós Lajos, Montágh Imre, Séd Teréz).
[10] Bábjáték Magyar Barátai Egyesülete (1931), Magyar Bábjátékos Szövetség (1948), Magyar Bábjátékos Egyesület (1989).
[11] Lengyel Pál: színházi rendező, Blattner Géza-díjas bábszínházi rendező, színészpedagógus.
[12] Koós Iván: grafikus, festő, báb- és díszlettervező.
[13] Csathó Kata: bábművész, rendező, bábszínház-igazgató.
[14] Veres András: színész, rendező, író – bábos.
[15] Waszkiel, Marek: lengyel bábszínháztörténész, színházkritikus és tanár.
[16] Jurkowski, Henryk Zdzisław: lengyel kritikus, történész és színházteoretikus , színdarabszerző, műfordító, A krakkói és varsói (wrocławi és białystoki) színházi iskolák tanára, a wrocławi Bábszínház Tanszék dékánja, a
białystoki Bábszínházi Rendezési Tanszék alapítója és dékánja, a Lengyel Színházi Akadémia rektorhelyettese.
[17] Szentirmai László: festő, grafikus, művésztanár, az amatőr bábos mozgalom egyik vezetője, évtizedekig az MBE elnöke
[18] Gindeléné Bencskó Klára, a Prágai Magyar Intézet igazgatója, a Magyar Nagykövetség kulturális tanácsadója
[19] Mészáros Emőke: bábtörténész, pedagógus, az MBE elnöke, a templomi bábjáték kitalálója és elindítója
[20] Tömöry Márta (szerk.): „…hanem vagyok Úristen követje…” A téli ünnepkör dramatikus szokásaiból – Nemzetközi Betlehemes Találkozók játékszövegei, Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, Budapest, 2009
[21] Mikor a bábok még istenek voltak, Kráter, Pomáz, 2012
[22] A dolgozatot lásd itt: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://archiv.szfe.hu/wp-content/uploads/2016/09/tomory_marta_dolgozat.pdf
[23] Szász Zsolt, Blattner-díjas bábművész, dramaturg, rendező. A Hatytyúdal Színház vezetője, 1993-tól 2012-ig a Szárnyas Sárkány Fesztivál művészeti vezetője. 1991-től a Nemzetközi Betlehemes Találkozó főmunkatársa. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja, a Szcenárium folyóirat felelős szerkesztője.
[24] Bassola Richárd, színész, rendező, alkotó
[25] Az első ismert magyar nyelvű dráma 1521-30 körül.
[26] Szilágyi Dezső, Kossuth-díjas magyar bábművész, szakíró, Az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette=Nemzetközi Bábművész Szövetség) elnökségi tagja, magyarországi központjának elnöke volt.
[27] Kovács Géza, Rendező, bábművész, színész, színházigazgató. Blattner-díjas.
[28] Tatai Zsolt, a Budapest Bábszínház bábszínésze, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a bábszínész szakosok tanára.
[29] Boráros Szilárd, műhelymunka-látványtervező, báb-díszlettervező, bábtervező-rendező, bábkészítő-tervező.
[30] Peter Schumann, a világhírű Bread & Puppet Theater társalapítója és igazgatója.
