Fogadd be a világot!
– Anya, bábozzunk! – mondja nekem három és fél éves kislányom, Panna. És a következő pillanatban azon kapom magam, hogy a körülöttünk lévő tárgyak megelevenednek, és a történetek hálóját szőjük.
– Anya én is hadd menjek veled a bábpróbára! És én akkor a kékhajú hercegkisasszonnyal szeretnék lenni a Fehérlófiából. – Én csak kerek szemekkel bámulok rá, hogy hát igen, azt hiszem sikerült „megfertőződnie”.
A bábozás élménye vagy egy jó bábelőadás megtekintése utat nyit a gyermeki fantázia birodalmába. A csodának kicsik és nagyok bármikor részesei lehetnek, és a függőség szerencsére hosszú ideig tart.
A bábozással, bábjátékkal felnőttként kötöttem mély barátságot, amikor a nagy múltú Fecske Bábcsoport vezetője lettem. Új világ nyílt meg előttem. A bábjátékosoké, az előadóké, valamint a befogadóké, a közönségé is.
Varázsolj el!
Mi jut róla eszedbe? – kérdezem a szakkörön a gyerekeket egy-egy fogalommal, tárggyal kapcsolatban. És nekem? Mi jut eszembe a bábozásról, a bábjátékról?
Elsősorban a közösség, aminek hatalmas összetartó ereje van. Élmények, amelyek maradandóak, és soha nem felejthetők. A próbák, a találkozások varázsa. Találkozások egymással, a mesékkel, a kihívásokkal, a megvalósításokkal, és nem utolsó sorban a bábokkal. A bábok illata, lelke, ahogy kezeink közt megelevenednek játék közben. A próbák izgalma: a kreativitás, a lelkesedés, a csüggedés, majd újra a lendület, a kitartás, és a produkció megszületik. A gyermek és a felnőtt kapcsolatának elmélyülése, kiteljesedése. Az alkotás élménye, majd a bemutató szívet dobogtató hevülete. A nézői taps, mely az eredménynek szól, mindenki közös sikere. Katarzis, hogy valami jónak, közösnek a részesei lehettünk. És olyankor úgy érezzük, miénk a világ!
A 2013 júniusában Egerben, megrendezett Országos Gyermekbábfesztiválon az előadók, vagyis a gyerekek is megosztották velünk gondolataikat a bábozásról. Igaz, gyermeki lelküket tárták ki elénk, és őszintén vallottak arról, kinek, mit jelent Bábos-nak lenni. Olvasva soraikat a következő üzenetek maradtak meg belőlük, mély nyomot hagyva emlékezetemben:
– „rengeteg élménnyel gazdagodtam”
– „egyszer sem bántam meg, hogy időt szakítottam rá”
– „lassan az életem részévé vált”
– „a lámpalázam elmúlt”
– „megtanultuk hogyan beszéljünk és mozogjunk sok ember előtt. Ennek köszönhetem, hogy nem izgulok már az iskolában sem egy fellépésnél, versmondásnál.”
– „közösséget alkotunk, összekovácsolódunk”
– „a tapssal minket ünnepelnek”
– „végtelen boldog perc és vidámság”
„Nekem a bábozás olyan, mintha a barátom lenne. A bábokat úgy védjük, mintha a kincseink lennének.”
– „Olyan ez, mint amikor elmennék a templomba. Csak annyi, hogy nem imádkozok, hanem bábozok.”
– „Amikor bábozok, elfelejtek minden rosszat és fájdalmat.”
– „Ha szomorú vagy dühös vagyok, akkor is bábozással nyugtatom meg magam.”
– „Bábművész szeretnék lenni!”
– „Szeretünk fesztiválokra, fellépésekre járni, vagy csupán a többi gyereket boldoggá tenni.”
– „Szeretném, hogyha egyre többen báboznának, és nagyon jó lenne, ha sok gyerek átélhetné Egerben a nevetést, és a bábozás élményét.”
Szerencsés vagyok. A csodát anyaként, bábcsoportvezetőként és pedagógusként is átélhetem szinte nap, mint nap. A varázslat megtörténik akkor is, ha én mozgatom a bábot, és akkor is, ha a gyerekek keltik életre. Úgy vélem, testben és lélekben is akkor maradunk örök fiatalok, ha a játék öröme nem veszik ki belőlünk.
Éltessük hát még sokáig ezt a műfajt összefogással, fesztiválokkal, képzésekkel, szakkörökkel, hogy utódjaink is átélhessék az élményt, a csodát általunk, és önmaguk által!
Pekari Bernadett
drámapedagógus
2013-10-22
Nagy örömmel olvastam a fenti cikket., örülök , hogy rábukkantam. Székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános iskola tanítónője vagyok, harmadik éve működik a DÖMDÖDÖM bábcsoportunk 20 kisiskolással. A bábozás számunkra is nagy öröm.!