In memoriam Urbán Gyula (1938-2025)

/Kategória: /Szerző:

Túl nagy lett a csend.

Semmi nesz.

A padlásra felosonkodók nem találták ott a Nagy Macska Mágust.
Paszkál, a varázsegér sem volt sehol.

A varázspálca a padlás felveretlen porában hevert. Minden már csak ’volt’, … ’lesz’ nem lesz többé.

A tető végében, a homályban, egy szegre szúrt nátronpapíron az Ő ákombákom betűivel, bölcs intelem a bábról:   jel, amelynek sorsa van.

Az életutat irányító táblaerdőben ez az, ami szem elől nem tévesztendő: a jel és a sors.

 

Mintakövetéssel alakítjuk, jó elődök nyomában haladva.

Eggyel megint csonkább a lista.

 

-eszel-