Vitéz László zászlaja – Komlón

Az ökölnyi fickó a kormos fenekű palacsintasütő helyett most lobogót vett a kezébe. Nem is mutatna máson jól az a pár szó és kifejezés, amit az októberi színes őszben, az ablakon beszökő verő napfényben körben ülők kiolvasni – tán hallani is – véltek…

A tanácskozáson fontos gondolatok kerültek elő.

Legelébb, legerősebben a bábjáték felemás megítélése. Büfé, zene, tánc, tombola …. és bábszínház. Manapság ezzel csődítik össze az ünnepre, vásárra, főtéravatóra a népet. Ám a gyermekszórakoztatás kalodájából, a lacipecsenye-szagból még ma sem tud kikecmeregni ez a műfaj. Pedig könyvtárnyi (sajnos olvasatlan) irodalma van annak, miként nevelhető vele a néző – legyen az bármely életkorú.

Adassék vissza a bábjáték rangja!

Aztán felmerült a képzés, a hozzáértők utánpótlásának évtizedes lemaradásban lévő állapota. Ősz szakáll, deresedő hajzat, hajlott hát és kor – de csillogó szemek és dinamikusan előadott érvek… Kár, hogy kevés kevéssé idős, mi több sudár termetű, tennikész fiatal hallgatta és vitatta meg, járta körül a problémát. Alapok építendők, emelt szintek kellenek – sokszínűség és minőség!

Legyen több helyen, sokféle képzés!

A „tető”, az „ernyő” volt a következő, sűrűn felmerült képzet. Hofmann Rózsa előző napi, a Marczibányi téri művészetoktatási konferencián elhangzott gondolataira rímelt mindez. A mindenáron megőrzendő, művészeti eredményeinkre utalva mondta: legelébb tető kell föléjük … renoválás. Ha mindez kormányzati figyelmet, netalán támogatást jelent, akkor az éppen idejében jön.

Erősödjék, javuljon, terebélyesedjen a művészettel nevelés!

Ki kell, hogy rajzolódjék, meg kell, hogy szülessen egy ernyőszervezet, amely az egyetlen erős kapcsolat, a híd lehet a legfontosabb tényezők – a társadalom, az állami irányítás, valamint minden korú polgár és csoportosulás – között!

Erős szövetség, hálózat kell, amelynek fonalai, csomói vannak – gyerekek, felnőttek, művészek, iskolások, tanárok, terapeuták, szülők, nagyszülők.

A bábjáték alkotó alapállású előadóművészet. Színészei nem születnek, hanem nemes fantázia és ügyes kezek által, jönnek létre. Falai, terei a képzelet nyomán kerekednek fából, textilből, festékből, papírból. Emberek – mesterek és tanítványaik teremtik, keltik életre, s teszik pihenőre a következő előadásig. Semmi virtualitás – ellenkezőleg:  nemes, kőkemény realitás … s mégis könnyű álom és lepkeszárnyú esztétikum.

Bábművészet nincs fantázia, innováció nélkül!

Innováció nélkül nincs gazdag jövő! A gyermekkor egyik ajándéka lehet – és kell is, hogy legyen – az örömmel elsajátított önbizalom, az alkotni vágyás, a határtalan képzelőerő birtoklása és alkotásba vitelének képessége.

De kell a jó tanító, a követhető, a motivált mester. A döntéshozók tiszte, az NKA feladata olyan pályázatok kiírása, amelyek kisegítetik,  kiemelik a mindennapok méltatlan béklyóiból az indulni, munkálkodni vágyó közösségeket, az összefogni képesség bizonyosságait!

Motiváció kell – egy felemelő gála, egy közszolgálati média által képernyőre vitt műsorfolyam, ami lázba hoz és kitartó munkára ösztökél gyereket,ifjat, felnőttet. Játsszunk újra bábszínházat a TV-ben! Mutathassa meg minden gyermekcsoport, hogy mit tud, de anélkül hogy el kelljen viselni mentorok majomkodását, a hamis csili-vili körítést. Nemes tartalmas értéket minden nappaliba!

A test mindennapos nevelése mellé oda kell emelődjön a lélek mindennapos gondozása. Ép testben ép lélek csak akkor lesz, ha a tiszta lelkület, az erkölcs vivőközege – a művészet – ismét visszakerül a helyére. Puskás és  Bartók népét a világon mindenütt ismerik – róluk, általuk. A nyelvünket nem értők – a Bábszínház zseniális előadásainak,  Bartók, Kodály műveinek „megtekintése” után mértek nagyra a múltszázad végén. Tömegek szeretetét, szívét kell megnyerni újra, s erre a művészet különösen alkalmas. Ne legyünk vakok! Az út mentén kufárok ezrei kínálják bájos bóvlijaikat, mérgező kütyüiket!  A képlet egyszerű, a  gyerekekhez a bábszínházon át vezet az út.

Üzenetet kell vinni az iskolákba, a hibernációból ébredő közösségi házakba, az imatermekbe – minden kisközösséghez: fenn a zászló, itt az újrakezdés.

Szentirmai László, elnök, MBE