Bábszínész vizsga Sárospatakon

Bábszínész képzésükkel és a vizsgával kapcsolatos élményeit, tapasztalatait osztja meg az oldal látogatóival Mátyásné Fűzi Csilla, választmányunk tagja.   

A vizsgaelőadásokra Sárospatakon, a Huncutka Bábszínházban került sor, 2013.március 18.-án.

15 különböző bábtípussal előadott történetet láthattak az érdeklődők.
Legutóbb hasonló OKJ-s vizsga 2008-ban volt.  Akkor a Csipkerózsika c. mese volt a központi előadás. A szövegkönyvet a leendő bábszínészek írták, és a szerepüknek megfelelően a saját bábjukat is maguk tervezték, készítették.

2013-ban a Szávitri volt a premier darab. Az ötlet Sinkóné Tóth Zsuzsannától (magyar tanár) ered, aki két évvel ezelőtt átnyújtott nekem egy Illés Endre könyvet: Történet a szerelemről és a halálról (Bp., 1992,  és ajánlotta bábszínházi feldolgozásra. Megnyerte tetszésemet, és azóta motoszkált a fejemben. Kapóra jött a képzés és kiadtam a művet szövegkönyv megírására.

A nyertes modulzáró dolgozat, és az darabban előforduló énekek partitúrája Kun Sándorné Eszter tollából született. Olyannyira jól sikerült, hogy az Tömöry Márta (dramaturg, bábművész), a vizsgabizottság tagja  szívesen megmérettetné országos szinten.

A Bábkészítés modul gyakorlati vizsga remekei vezetőpálcás marionettként készültek el a kiosztott szerepeknek megfelelően. Mindazok ellenére, hogy mindenki egyénileg készítette (kasírozta, festette, varrta, rögzítette, sminkelte) a karaktereknek megfelelően a saját bábját, egységesek voltak. Magukon hordozták az indiai kultúra stilizált jegyeit, amit Bércesi-Dienes Erika látvány-,  díszlet-, jelmez- és. bábtervező kreatív munkájának köszönhettünk. A díszletet különböző formájú párnák alkották, amelyek puhaságukkal, anyagválasztásukkal, színeikkel, formáikkal a keleti hangulat varázsát keltették. Ennek e kivitelezése rám maradt, (ill. segítőtársamra, Rozgonyiné Jatkovics Erika varrónőre), ahogy a rendezés is, amit Novákovits Zsuzsanna (ME CTFK magyar tanár) beszédtechnika órái előztek meg. Minden egyes próba alkalmával éreztem, hogy itt valami nagyszerű készül. Hiába volt még tele sete-sutasággal, mégis érezni lehetett az emelkedett hangulatot, főleg amikor két szólamban megszólalt a finálé! A színes fények, a zene, a hangutánzó eszközök és az árnyjáték tovább fokozták a hatást

Kimondhatjuk, hogy egyben volt a darab annak ellenére, hogy a felénél a címadó főszereplőt alakító (Makoldiné Dogossy Mónikát) egy másik bábszínész váltotta (Remeczkiné Toma Kornélia). Mónika a továbbiakban Djumatszéna királynét is alakította.

Mátyás Máté – Aszvapáti királyt és Jámát a halál Istenét, Vermes Veronika – II. Remetét, Kun Sándorné – I. III. Remetét – Djumatszéna királyt és  Nárada jóst (csak hangban), Borbélyné Dr Hunyadi Éva – Szatjavánt alakította. A hat bábszínész (de jó már ezt így leírni, két év kemény munkája után) összesen 10 szerepben egyenletes teljesítményt nyújtva nagyot alakítottak, de ne feledkezzünk el a Huncutka Bábszínház tagjairól sem Mátyás Bíborkáról, aki súgóként, Mátyás Györgyről, aki zenészként és Sipos Áronról, aki ügyelőként segítette a vizsgázókat.

A többi előadás a különböző bábfajtáknak és a kiírásnak megfelelően többnyire a helyt adó Bábszínház repertoárjaiból állt, a  Csipkerózsika vajang bábokkal, az Üres virágcserép árnyjátékkal, a Sün és a nyúl tárgyjátékkal került feldolgozásra. A bunraku technika az előző vizsgából maradt ránk, 15 percnyi részlet formájában Petőfi Sándor János Vitézéből.

Az egyszemélyes kétkezes kesztyűsbáb betanítását Kapusi Szabolcs vállalta, aki a nyári tábor alatt 40 fokban „lelkesítette” a társaságot és megörvendeztette egy kinti Paprika Jancsi előadással a résztvevőket. A vizsgán ennek a műfajnak a legtradicionálisabb alakítása Mátyás Máté nevéhez fűződik. Délután a tárgyjátékoké volt a főszerep.  A legemlékezetesebb alakítás Hunyadi Éváé volt. A só című mese felnőtteknek szóló változatát komédiáshoz illő előadásmóddal, tele aktuális humorral, fergeteges sikerrel adta elő.

Egy néző fogalmazta meg a lényegét legjobban „ Maguk a bábosok is örömet éreztek, ez sütött az arcukról!”  ezt írja a Sün és a nyúl tárgyjátékról a mikormennyi.blog.hu  oldalon,  kellően illusztrálva. (Én is az általa készített fotókat használom.)

A vizsgaelőadások sorát Vermes Veronika Az igaz szerelem című tradicionális wajang játéka zárta. Kuriózum volt, méltó lezárása a vizsgának.

Másnap a különböző modulok szóbeli és gyakorlati vizsgái következtek:
Munkavédelem, Bábszínész: vizsgaelnök, Kiszely Ágnes (Ciróka Bábszínház ig. Kecskemét)
kérdező tanár: Mátyásné Füzi Csilla (képző intézmény, Huncutka Bábszínház),
Bábkészítés: vizsgabizottsági tag: Tömöry Márta (dramaturg, bábművész)
kérdező tanár:Szentirmai László (bábteoretikus, MBE elnök)
Segédszínész: vizsgabizottsági tag: Blasek Gyöngyi (Budapest Bábszínház művésze)  kérdező tanár: Bércesi-Dienes Erika (ELTE Művészeti tanszék tanára)
A képzésen a táncot: Kovács Borbála (Farkas Ferenc Művészetoktatási Intézmény tanára), pantomimet: Méhes Csaba (pantomim művész) tanította.

Mit jelentett nekem ez a kétévnyi munka (móka, kacagás?)
A művészetoktatás teendőim mellett hétvégenként és egy 11 napos nyári tábor keretében a „saját” (Hibó Tamás Alapítvány az Egyenlő Esélyekért mint képző intézmény) képzési programommal, ami főleg a gyakorlati munkára helyezi a hangsúlyt (70-30% arányban) kiteljesedhettem a darabok rendezésében, báb és díszletkészítésben, bábszínész modul tanításában stb. Eddigi tapasztalataimat a bábjáték oktatása területén rendszerbe rendezhettem, okulva az előző képzés anomáliáiból. Az eredményességet mutatja az öt jeles és az egy jó minősítés.

Most kicsit üresnek érzem magam, de hogy ne menjen olyan gyorsan feledésbe ez az időszak, május 17.-én 17 órai kezdettel (megnyitó) a látott bábokból kiállítást rendezünk sárospataki Művelődés Házában.
Ezzel lezárult egy fejezet az életemben, de folytatom a munkám a Cogító ÁMK Művészetoktatási Intézményben és a  Magyar Bábjátékos Egyesületben.

A képzésen és vizsgán résztvevők az ország oly távoli pontjairól érkeztek ide, Sárospatakra, a „világ végére” mint Gyenesdiás, Budapest, Debrecen, mert bábszínészek akartak lenni. Talán joggal, és nem kis örömmel jelenhetem ki, hogy  a Huncutka Bábszínház erre a két napra a bábművészet központja lett.

Mátyásné Füzi Csilla
bábszínész-tanár