Vitaanyag az új Nemzeti Alaptanterv szakmai tervezetének társadalmi vitájához

Az új Nemzeti Alaptanterv szakmai tervezetének társadalmi vitájába a Magyar Bábjátékos Egyesület (továbbiakban: MBE) az alábbiakkal kapcsolódik be – észrevételei akceptálása reményében.

A MBE bábjátékosok, s a bábművészetet az oktató/nevelőmunkában aktív módon felhasználó szakemberek országos egyesülete. Természetes tehát, hogy az új nemzeti alaptanterv szakmai vitájában megfogalmazott javaslataival azokra a tantervi területekre és iskolai életkori csoportokra (főként az első képzési szintre) összpontosít, amelyek a bábjáték klasszikus közönségét adják.

A MBE létrejötte óta
• a kulturális, művészeti hagyományok, illetve a közösségek életben tartásán,
• a közismerten sokarcú tehetség felismerésén, iskolai fejlesztésén
• egyben a „modern” és a „korszerű” egyensúlyának megteremtésén, s főként
• az ezekből származtatható értékeken alapuló nevelés elkötelezettje.

A MBE a bábjáték értő és szakszerű alkalmazásának lehetőségére hívja fel a jogalkotó figyelmét. Hangsúlyozza a jogalkotó felelősségét egy olyan helyzetben, amikor az oktatás/nevelés (a Nemzeti köznevelésről szóló törvény életbe lépésével) állami feladatként olyan helyzetbe kerül, ahol a hozzáértés kinccsé válhat, de a tisztázatlanság, a pontatlanság, a kontárkodás állami szintű veszteség és nemzedéki méretű elmaradás fészke lehet.

A MBE oktatási szakértői úgy és azért vesznek részt a társadalmi vitában, mert tudják, hogy a Nemzeti alaptanterv lesz a kiindulópontja a belőle levezethető összes kerettantervnek, amelyek végső soron a helyi tanmeneteket befolyásoló dokumentumok.

A MBE oktatási szakértői ajánlataik megfogalmazásakor pedagógiai, pszichológiai, logikai érvrendszerben mozognak, amelynek eredményeként az iskolai (pedagógiai-, vagy alkalmazott) bábjátékot – igyekeznek, mint az egyik leghatékonyabb, komplex módszert bemutatni.

A MBE tagsága egyetért a megállapítással: a közoktatás egyik legsúlyosabb hibája, hogy nem tisztázott pontosan, mit kell tanítani (egyben az is, hogy milyen módon lehet és kell még hatékonyabban oktatni/nevelni) az iskolákban.

A MBE nemzeti alaptanterv szakmai tervezetének társadalmi vitájába
• a normaszöveg szavakkal, kifejezésekkel való kiegészítése, pontosítása, fogalmi tisztázása javaslatával
• a Nemzeti alaptanterv különféle területei közötti összefüggések feltárásával, az időt és szellemi energiákat kímélő kapcsolódások kihangsúlyozásával,
• továbbá ezeknek az összefüggéseknek az Alaptörvényben, illetve a Nemzeti köznevelésről szóló törvényben kirajzolódó célkép, valamint a társadalompolitikai, oktatáspolitikai célok megvalósítását szolgáló kisebb, de jelentőséggel bíró pontosítása szükségességére figyelmeztetéssel csatlakozik – érvei akceptálása reményében.

Elsőként:
A MBE oktatási/nevelési szakértői, a művészetpedagóiával gyakorlatban foglalkozó tagjai
az I. rész, 1. pontjának alapos elemzése után látják a gazdasági teljesítmény növelésére, a kitörésre tett törekvést. Az igazán fontos tényezőért, az innovatív személyiség fejlesztéséért, annak iskolázásáért, általánosságban a képességfejlesztéséért tett lépésekhez javasoljuk az alkotó – mint jelző – beillesztésének megfontolását – két helyen:

„A hazánk Alaptörvényében megfogalmazott feladatokat szem előtt tartva és a Nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglalt célok elérése érdekében, a törvény elveinek és szabályozásának megfelelően a Nemzeti alaptanterv (a továbbiakban Nat) a köznevelés feladatát alapvetően a nemzeti műveltség átadásában és az egyetemes kultúra közvetítésében, a szellemi-érzelmi fogékonyság és az erkölcsi érzék elmélyítésében jelöli meg. Feladata továbbá a tanuláshoz és az alkotó munkához szükséges készségek, képességek, ismeretek, attitűdök együttes fejlesztése, az egyéni és csoportos teljesítmény ösztönzése, a közjóra való törekvés megalapozása, a nemzeti és társadalmi összetartozás megerősítése.
Célja továbbá, hogy cselekvő elkötelezettségre neveljen az igazság és az igazságosság, a jó és a szép iránt, fejlessze a harmonikus személyiség kibontakoztatásához szükséges szellemi, érzelmi és testi képességeket. Ezáltal járul hozzá ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék
— a haza felelős polgárává váljék;
— kifejlődjön benne a hazafiság érzelemvilága;
— reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre tegyen szert;
— megtalálja helyét a családban, a társadalomban és az alkotó munka világában;
— törekedjék tartalmas és tartós kapcsolatokra;
— legyen képes felelős döntések meghozatalára a maga és a gondjaira bízottak
sorsáról;
— képessé váljék az önálló tájékozódásra, véleményformálásra és cselekvésre;
— megismerje és megértse a természeti, társadalmi, kulturális jelenségeket,
folyamatokat;
— tartsa értéknek és feladatnak a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését.”

Másodjára:
Az 1.2. Egységesség és differenciálás, módszertani alapelvekben leírtak találkoztak a MBE oktatási szakértőinek egyetértésével. Mivel a társadalom számos kihívása a megszokottól eltérő feladatok elé állít családot, pedagógust és diákot egyaránt – a hatékony(abb) módszertani megoldásokra váltás kötelező érvényű.

Ezek javarészt olyanok, amelyek elismerik azt, hogy bizonyos tudástartalmak, nevelési ideák közvetítése egyszerre több „tantárgy” illetékességébe tartoznak, sőt komplexitásuk okán okosabb sajátos teret keríteni számukra. Műveltségi részterületek, egymástól messze esőnek ítélt tudományterületek, művészeti műfajok találkoznak össze bennük, illetve általuk.

A MBE oktatási szakértői a teljesség érdekében, a jobb és bal agyfélteke kiegyensúlyozott művelése céljából, s az innovatív személyiség fejlesztéséért javasolják a művészet – mint fogalom – beillesztésének megfontolását – a tudományág mellé:
„A tudományok gyors fejlődése, a társadalmi szükségletek új megjelenési formái és a társadalom számos kihívása (köztük a gyermekek testi-lelki egészségét veszélyeztető számos tényező) a megszokottól eltérő feladatok elé állítja az iskolát, a pedagógusképzést és a pedagógus-továbbképzést. Olyan tudástartalmak jelentek meg, amelyek nehezen sorolhatók be a tudományok hagyományos rendszerébe, vagy amelyek egyszerre több tudományág és művészet illetékességébe tartoznak. Így megnőtt az igény egyrészt egyes hagyományos tantárgyak összevonására és/vagy tantárgyközi megjelenítésére, másrészt új tantárgyak/tantárgyegyüttesek kialakítására. Fontos pedagógiai szempont, hogy a tantárgy-összevonásos és a tantárgyközi tantervi szemlélet a tanulók érdeklődését és tapasztalatait is figyelembe vegye. A Nat azzal teszi lehetővé ennek a szemléletnek az érvényesülését, hogy nem határoz meg egységes, minden iskolára kötelezően érvényes tantárgyi rendszert, hanem annak kialakítását a kerettantervek, illetve a helyi tantervek hatáskörébe utalja.”

Ugyanitt a MBE oktatási szakértői különösen fontosnak tartják az alábbiakat:
„— a tanulást úgy kell megszervezni, hogy a tanulók cselekvő módon vegyenek részt benne, előtérbe állítva tevékenységüket, önállóságukat, kezdeményezéseiket, problémamegoldásaikat, alkotóképességüket;” illetve:
„— a hátrányos helyzetű tanulók egyéni képességeinek fejlesztése érdekében alkalmazni kell a feladathoz illeszkedő tanulásszervezési technikákat;”. Ezek hiánytalan teljesülése érdekében találják fontosnak a művészettel való nevelés, az összművészeti formák (bábjáték, színjáték) alkalmazásának következetes hangsúlyozását.

Harmadikként:
Az I. rész 2.1.-ben A köznevelési rendszer egyes feladataira és intézményeire vonatkozó külön szabályok-ál sarkalatos pontként, tartalmi előrelépésként értékeltük az ötödik alcímben (mindennapos művészeti nevelés) foglaltak explicit megjelenését.

„A mindennapos művészeti nevelés.
Az alsó tagozatos nevelés oktatás egyik kiemelt feladata a mindennapos művészeti óra, amely az iskola délutáni foglalkozási keretében továbbiakkal is kiegészíthető, így teremtve alkalmat a tanulók különféle egyéni, kisközösségi művészeti tevékenységeinek fejlesztésére.

Az 5-12. évfolyamokon folyamatosan biztosítani kell a művészeti nevelés tanórai és tanórán kívüli iskolai feltételeit, lehetőségeit.”

A Magyar Bábjátékos Egyesület (a továbbiakban MBE) határozottan támogatja a művészeti nevelés, a művészettel nevelés szerepének ilyen hangsúlyozását. Az MBE ezt fontos pedagógiai, pszichológiai szempontok, tudományosan igazolt felismerések érvényre juttatásának tartja.

• Közismert, hogy (különösen) az alsó tagozatos korú gyermekek (– akik közül igen sokan egyenest az óvodából érkeznek) alkotják a báb- és gyermekszínház klasszikus közönségét.

• A kisiskolás korú gyermekek szívesen végzik el az összművészeti megnyilatkozásként ismert bábjátékos vagy drámapedagógiai tevékenységekhez elmaradhatatlanul kapcsolódó alkotó feladatokat.

• Könnyen vonhatók be szerepjátékokba, kialakult szerepfogalomra építhet a pedagógus, (amelynek érvényességét a társas reláció, a kiegészítő szerepek megértése támogatja →) s mivel a szerepjáték a szimbolikus játékok legismertebb formája, benne tárgyakkal és cselekvésekkel akár nem jelenlévő személyeket és dolgokat helyettesít(tet)het a pedagógus. A fantázia és az eszközök segítségével a társkapcsolatok, s így a szocializáció fejleszthető.

• A MBE az innovatív, a kreatív személyiség megalapozására alkalmas közegnek és terepnek tartja az alkalmazott bábjátékkal, a drámajátékkal való nevelést → amely képzelőerőt, tervezést, konkrét, kézzel/testtel végzett aktív munkálkodást feltételez és kíván meg.

A MBE – Petrolay Margit nyomán – a művészetet az erkölcs vivőközegének ismeri el. Ebből következően az iskolában szakértelemmel, helyesen alkalmazott bábjátékot – mint az erkölcsi ismeretek adekvát közvetítésére legalkalmasabb formák egyikének – igyekszik láttatni és elfogadtatni.

Az alsó tagozatban végzett igen szerteágazó oktatás, képességfejlesztés hatékony munícióhoz juthat, ha összművészeti eredményű felhasználás céljával keresünk a tananyagok között alkalmas témát, ami végül okot szolgáltat, konkrét tanmenet szervező alapot biztosít az egyébként tantárgyakra parcellázott színelméleti, a zenei, a tárgyalkotási, az irodalmi ismertetek, a mozgásos foglalkozások, és értékhordozó nevelési célkitűzések összefésülése számára. Ezzel párhuzamosan a MBE oktatási szakértői felhívják a figyelmet a megnövekedő óraszám tartalmas, hatékony megtöltésének felelősségére, amelynek részben az infrastrukturális de leginkább a személyi oldala nem biztosítható át- és továbbképzés nélkül. A MBE rendelkezik olyan akkreditált képzési eljárással, amelyet megvalósult iskolai gyakorlat támaszt alá. (Bábjátékos portrékötetek 3. – Visznek, Csibészke, illetve Bábjátékos portrékötetek 4. – Tóth László). Ezért a MBE magabiztosan jelentkezik továbbképzés vitelére.

A MBE tagjainak meggyőződése, hogy a hátrányos helyzetből való menekülés, a kiemelkedés egyik formája a sokféle kompetenciát feltételező és fejlesztő művészeti tevékenységben való részvétel. Ez a tanulói populáció haranggörbével modellezett teljesítményeloszlásának mindkét szélső értékeire igaz – néha az igen tehetségesek is a „hátrányos helyzetűek” között találják magukat! Magatartási zavarosok hasonlóképpen fejleszthetők, átterelhetők művészettel neveléssel.

A tehetséggondozást, a tehetségfejlesztést segíti, ha a tanulókról feladataikat sikerrel teljesítve derül ki szunnyadó talentumuk.

A szocializáció fokának, a közösség fejlődésének mérésére – a csapatsportjátékokkal együtt – az előadásra készülődés az egyik leghitelesebb kontroll. Más oldalról az önismeret, a társas kapcsolati kultúra fejlesztésére, ápolására alkalmas terep.

Negyedikként:
Az innovatív személyiség arról ismerszik meg, hogy egy cél eléréséért nem rest járatlan, új útra lépni. A bátorság a szabadság „testvére”. A művészetek jobban biztosítják ennek a személyiségjegynek a kifejlődését, mint a tudományok, mivel lételemük az új, az eltérő, a szokatlan alkalmazása. A teremtő művészet mindig személyes és mindig „in vivo” alkotással kötődik össze (ez a zenei, táncos, pantomímes stb. interpretáció esetében is igaz).

Az alkotói attitűd kifejlesztése meghatározó cél kell, hogy legyen, különben a nemzet, az ország sorsa megpecsételődik. A sor azokon a gyerekeken van, akik egyáltalán megszülettek és valamikor a termelő szféra valamelyik pontjára kerülnek. Földrajzi környezetünket, a glóbuszon való elhelyezkedésünket látva csakis a bal agyféltekés képességeiben megerősített, mindemellett kiegyensúlyozottan fejlesztett, jól képzett egyének sokaságában találhatjuk meg a túlélés reményét.

Ezért a MBE oktatási szakértői az innovatív személyiség fejlesztéséért javasolják a művészetek műveltségterület szöveganyagának megerősítését – az alábbi helyeken és az alább feltüntetett módon.

MŰVÉSZETEK
ALAPELVEK, CÉLOK

A művészi tevékenységek semmi mással nem pótolható szerepet játszanak az ízlés, a képzelőerő, az árnyalt kifejezés képességének fejlesztésében. A korai gyermekkortól kezdve ezek szolgálják a leghathatósabban a forma-, a ritmus- és a színérzék kibontakozását, a mozgáskoordináció fejlesztését, és elengedhetetlenek a figyelem, az emlékezet, valamint a kooperációs és kommunikációs készségek fejlesztése, egyben az alkotóképesség megalapozása szempontjából is.

A műalkotások által közvetített sors- és magatartásminták elsajátítása a kulturális közösség fennmaradásának biztosítékai, egyszersmind az egyén szocializációjának döntő mozzanata.

A művészi tevékenység mind a mai napig megőrizte beavatás jellegét, a közös formakincset és a közösségteremtő erőt. Az ezekkel való ismerkedés és küzdelem a felnőtté válás, a szabad alkotói attitűd kifejlesztésének lényeges mozzanata*. (jobb lenne: terepe)

A művészeti nevelés különös figyelmet fordít a különféle kommunikációs módok, ezen belül a népszerű kultúra és a tömegkommunikáció jelenségeiben való eligazodásra, a kapcsolatteremtésen alapuló alkotó együttműködés képességének fejlesztésére, az etikai szempontok tudatosítására is. Ily módon a tanulói tevékenységek a művészi alkotásokhoz és a mindennapi élet helyzeteihez, megnyilvánulásaihoz egyaránt kapcsolódnak. A művészetpedagógia valamennyi ágazatának közös vonása a céltudatos, alkotó gyakorlat- és tevékenységközpontúság.

Az egyes művészetek formáló eljárásainak, kifejezésmódjának játékos elsajátítása a készségfejlesztés leginkább örömteli módja. Ugyanakkor a művészeti nevelés mellett teret kell adni a művészettel nevelésnek is.
A művészetpedagógia egyensúlyt keres a kiemelkedő kulturális minták és a hétköznapok esztétikuma között, ily módon az órai tevékenységek kapcsolódhatnak művészi alkotásokhoz és a mindennapi élet megnyilvánulásaihoz egyaránt.

A folklór- és műalkotások, művészetek megismertetése, tanítása közös élményanyaggal szolgálva hozzájárul a nemzeti és európai azonosságtudat kialakításához, a kultúra hagyományos és mai értékeinek megismertetéséhez, közös élményanyaggal szolgálva az összetartozás érzésének erősítéséhez.

A művészeti örökség és a belőle kibontakozó kortárs jelenségek megismertetésével a művészeti nevelés segítséget nyújt a fiataloknak, hogy saját koruk kultúrájában jobban eligazodjanak, felismerjék és becsüljék a ma születő értékeket is. A művészeti nevelés eredményességének biztosítéka egyik garanciális feltétele a művészeti intézmények látogatása (mozi, bábszínház, színház, hangverseny, múzeum, kiállítás), és a közös élmények megbeszélése, értelmezése.

Ötödikként.
Az eredeti szöveganyag erősen a táncra, néptáncra fókuszálja a figyelmet. A vidékfejlesztésre, az egyre erősödő falusi turizmusra, a világörökségi elismerést kivívott mohácsi busójárásra gondolva (amely az egyik legnyilvánvalóbb maszkos alakoskodás, szalmabábégetős hazai esemény) az egyébként trágyaszagúnak bélyegzett hagyományaink gondozását az iskolába is bevihetné.

A MBE oktatási/nevelési szakértői, a művészetpedagóiával gyakorlatban foglalkozó tagjai ezért a dráma és tánc területére összpontosító szöveganyagban a folklórban újra éledő, újraéleszthető dramatikus népszokásokra figyelve finomítást, kiegészítést javasolnak.

DRÁMA ÉS TÁNC
ALAPELVEK, CÉLOK

A dráma és tánc tanítása olyan művészeti és művészetpedagógiai tevékenység, amelynek célja az élményeken keresztül történő megértés, valamint a kommunikáció, a kooperáció, a kreativitás fejlesztése, az összetartozás érzésének erősítése. A dráma mint pedagógiai módszer az oktatás több tantárgyában is jelen van, továbbá önálló tantárgyként minden képzési szinten megjelenhet.
A dráma és tánc kreatív folyamata a közös, aktív tevékenységek élménye révén segíti elő a tanulók alkotó- és kapcsolatteremtő képességének kibontakozását, összpontosított, megtervezett munkára szoktatását, testi-térbeli biztonságának javulását, idő- és ritmusérzékének fejlődését. Hozzájárul mozgásuk harmóniájához és beszédük tisztaságához, szolgálja ön- és társismeretük gazdagodását, segít az oldottabb és könnyebb kapcsolatépítésben és -ápolásban, az önkifejezés fejlesztésében.

További célja a fogékonyság, a fantázia, a koncentráció, valamint a tolerancia és az együttműködés fejlesztése. Több nézőpontú megközelítés által a különböző ízlés és értékrend megismerése, amelyek önálló, érdeklődő, nyitott, derűs személyiség kialakulásához és az önazonosság megéléséhez vezethetnek. A tanulói tevékenységek a gondolatok és érzelmek kifejezését különböző drámai és színházi, bábszínházi kifejezési formák megismerését, alkalmazásuk elsajátítását és értelmezését szolgálják. A dráma/bábjáték tanulása során adekvát alkalom nyílik a helyi vagy a nemzetiségi, autentikus dramatikus (nép)hagyomány megismerésére, életben tartására.
A dráma és tánc metodikájának, tematikájának felépítése a korosztálytól, a csoport adottságától és képzettségétől, valamint a helyi nevelési-oktatási céloktól függően különböző
lehet.
A tánc közben a tanulók megismerik a mozgásos-táncos kifejezőképesség sajátosságait, eszköztárát. Az alsóbb évfolyamokon élményszerű például a néptánc megismerése, a nemzeti tánchagyományok és a kortárs tánc kapcsolatának felismerése. A tánc tanulása során megismerhető a helyi vagy a nemzetiségi (nép)hagyomány, s mindez hatékonyan járulhat hozzá a közösségi tudat és az önazonosság erősítéséhez.

A mozgásos-táncos tevékenységek fejlesztik a zenei képességeket, a térérzékelést, a testtartást, a mozgáskoordinációt, az állóképességet.

A MBE a fejlesztési feladatokat bemutató táblázatokban további finomításokat javasol – az alábbi formában:

2. Rögtönzés és együttműködés

1–4. évfolyam 5–8. évfolyam
9–12. évfolyam
5–6. évfolyam 7–8. évfolyam

Utánzó- és fantáziajátékok.
Kreatív játékok tárgyakkal, tárgyak nélkül. A tárgyak használata ismétléssel, lassítással, gyorsítással stb. vagy nem rendeltetésszerű – pl. bábként – használata.
Bábjátékok – játékok bábokkal, bábként használt tárgyakkal.
Csoportos improvizációs játékok tanári irányítással.
Gyermekjátékok motívumainak szabad variálása.
Fantáziajátékok elképzelt tárgyakkal, elképzelt személyekkel, elképzelt helyzetekben.
Csoportos improvizációs játékok.
Rögtönzések alapszintű elemző megbeszélése.
Egyszerű tánclépések, mozgásmotívumok improvizálása.

Egyszerű elemekből építkező mozgássor létrehozása (indítás, megállítás, gyorsítás, lassítás, fordulat, járás, futás, mozdulatkitartás).
Mozgásos improvizáció a tanár által meghatározott cselekményvázra vagy érzés, élmény kifejezésére a tanult egyszerű tánc- és mozgásos elemek felhasználásával.
Improvizáció a megismert színházi technikák alkalmazásával.
Játékok maszkkal, bábbal, óriásbábbal, dramatikus népijátékok kellékeivel.
Jelmezes játékok.
Közösen kialakított jelzésrendszerrel kialakított játékok.
Különböző tánc- és mozgástípusok improvizálása. Improvizáció közösen választott téma, fogalom vagy egyéni érzés, élmény kifejezésére.
Az improvizáció elemző és értelmező megvitatása.
Improvizáció a társművészetek eszköztárának bevonásával. Hangszerek, objektek, tér-részek rögtönzése hulladéknak minősülő anyagokból.
Mozgásos improvizáció közösen egyeztetett karakterek szerepeltetésével, a tanult tánc- és mozgáselemek alkalmazásával.
Cselekménnyel rendelkező mű közös dramatizálása.

Bármely művészeti ág alkotásával kapcsolatos dramatizálás.
Improvizációk összefűzése jelenetsorokká.

Improvizáció a tanár által megadott téma vagy fogalom, a tanulók által közösen kidolgozott cselekményváz (jelenetváz) alapján.
Improvizáció a megismert kifejezési formák összefűzésével, illetve alkotó jellegű alkalmazásával.
3. A dráma és a (báb)színház formanyelvének tanulmányozása

1–4. évfolyam 5–8. évfolyam
9–12. évfolyam
5–6. évfolyam 7–8. évfolyam

A beszéd, az ének és a mozgás összekapcsolása játékhelyzetben és/vagy ritmikus formában.

A szerkezet megfigyelése a csoporton belüli rögtönzésekben (a jelenet indítása, csúcspontja és befejezése, a kezdet és a vég megfogalmazásai, a színpadi tér és idő stb.).
A szereplő és a helyszín.

A színház, bábszínház formai elemeinek megfigyelése látott előadásban, illetve alkalmazása saját rögtönzésekben: egyszerű jelmezek, kellékek, berendezési tárgyak, illetve a bábok díszletek.

Egyszerű kifejezési formák megismerése és alkalmazása  (gondolatkövetés, mímes játék, bábpantomím, levél és napló, telefonbeszélgetés, állókép stb.).

Az alapvető fogalmak
(mese, történet,cselekmény, szándék, feszültség, konfliktus, fordulópont stb.) ismerete és alkalmazása a saját játékok értékelő megbeszélése során.
A cselekmény és ellencselekmény, jelentések, hatások, szerkezet megfigyelése saját játékokban.

Alapvető színházi, bábszínházi műfajok megkülönböztetése és felismerése.
A színházi nyelv elemeinek megfigyelése látott előadásban, ezek alkalmazása saját játékban. Díszlet. Jelmez, kellék, fény- és hanghatások. Drámai kifejezési formák összefűzése, egymásra építése a kívánt tartalom kifejezése érdekében.
A feszültség, a fókusz, a keret, a kontraszt, a szimbólum fogalmának alkalmazása a játékok megbeszélés során.
Színházi, bábszínházi műfajok és stílusok tanulmányozása: a történeti műfajok és napjaink színházi bábszínházi műfajai; az egyes színházi stílusok jellemző jegyeinek felismerése látott, és alkalmazása saját részvétellel zajló színjátékokban, drámamunkában. továbbá a

4. Történetek feldolgozása (drámaórák keretében)

1–4. évfolyam 5–8. évfolyam
9–12. évfolyam
5–6. évfolyam 7–8. évfolyam

Szerepjáték tárgyakkal vagy a nélkül, illetve kitalált, megegyezésen alapuló jelzésrendszerrel.
Játék bábokkal, a valóditól eltérő jelentésben használt tárgyakkal, illetve kitalált, megegyezésen alapuló jelzésrendszerrel.
Csoportos improvizációs játékok tanári irányítással zajló játékban.

Egyszerű magatartásformák,viselkedések elemzése a csoportos improvizációk kapcsán.
Ismert vagy közösen kialakított történet megjelenítése.

Közös dramatizálás a tanult bábos, mozgásos módokon, rögtönzött beszéddel, némán, zenei elemekkel.

Dramatikus improvizációk a tanár által megadott és/vagy a tanulók által létrehozott történetváz vagy érzés és élmény kifejezésének szándéka alapján.
Döntések elemzése.

Dramatikus improvizációk irodalmi, képzőművészeti, zenei művek alapján.
Dramatikus improvizációk ismert történelmi események, személyiségek kapcsán.
Egyes jeles napokhoz fűződő szokások dramatikus feldolgozása. Maszkos, eszközös dramatikus népszokások

Történetek, érzések, élmények feldolgozása összetett szerkezetű drámai kifejezési formák és ábrázolási módok alkalmazásával.
Történetek, élmények feldolgozása különböző tánc- és mozgástechnikai elemek alkalmazásával.

Előadás, performance tervezése, kivitelezése a különböző színházi, bábszínházi, drámai, illetve tánc- és mozgásszínházi formák alkalmazásával.
Színház- és drámatörténeti események, alakok, korszakok feltáró feldolgozása történetépítéssel dramatikus tevékenységek során, továbbá a

5. Megismerő- és befogadóképesség
1–4. évfolyam 5–8. évfolyam
9–12. évfolyam
5–6. évfolyam 7–8. évfolyam

Versek, mesék befogadását, elmondását segítő, a ritmusérzéket és a mozgáskultúrát fejlesztő játékok és gyakorlatok.

Bábszínházi, gyermekszínházi előadás megtekintése. Játékos és kreatív tevékenységek az élmények több szempontú befogadásának segítéséhez.

Tánc- és mozgásmotívumok összekötése tanári segédlettel, majd improvizálás formájában.
A közvetlen környezetben ismert szokásokhoz kapcsolódó hagyományok, szertartások dramatikus vonatkozásainak (locsolkodás,stb.) megismerése. Egyes jeles napok szokásainak megismerése, dramatikus és közösségi voltának tudatosítása (betlehemezés, karácsonyi szokások stb.).Bábszínházi, színházi előadás (lehetőség szerint közös) megtekintése.
Dramatikus tevékenységek az élmények több szempontú befogadásának elősegítéséhez az ismert fogalomkészlet használatával.
Különböző tánc- és mozgástípusok játékos elsajátítása, gyakorlása. Színházi előadás (lehetőség szerint közös) megtekintése.

Dramatikus tevékenységek az élmények több szempontú befogadásának elősegítéséhez. Az ismert fogalomkészlet tudatos alkalmazása.
Alakoskodó, illetve dramatikus szokások megismerése (farsang,  karnevál stb.).
A tánc és a mozgás szerepe az egyes történelmi korokban, társadalmi viszonyokban. A színészi, rendezői, dramaturgiai és egyéb tervezői munka alapszintű elemzése.
Előadás elemzése.
Különböző színházi irányzatokhoz tartozó színházi előadások megtekintése.

A látott előadások értelmező elemzése.
Ismerkedés napjaink világszínházi törekvéseivel.
Színház- és drámatörténeti, színház- és drámaelméleti ismeretek..

Végül:
A Művészetek műveltségterület példa lehet a hatékonyság növelésére. A vizuális nevelés területén tanultak, az ott folyó képességfejlesztés markáns okot nyerhet, ha a szín- és formaelméleti kérdések, tömeg viszonylatok, fény-árnyék és színkontrasztok, a kompozícióról tanultak azonnal és életszerűen kerülnek felhasználásra – amennyiben bábszínházi, színházi előadásra készülnek a tanulók, lásd:

Alkotóképesség (kreativitás) fejlesztése –báb- és tárgykészítés, tárgyalkotás, előadáshoz – 169., 170 oldal.

Ugyanez a helyzet a Tárgy és környezetkultúra – makett (miért nem díszlet-terv, díszlet?…) készítés esetében 172.oldal.

Népművészettel egy soron belül végez a vitaanyag (175.oldal)!

„4. Tárgy és környezetkultúra
Alkotótevékenység
Befogadó tevékenység

— Legalább két néprajzi tájegység ismerete a Kárpát-medencében.”
Ez az 5. tétel a hat közül.

Még egy néprajzi tájegység ismerete is gyötrelem az I-pod és a SAMSUNG tablet világában, ha nincs értelme. De, ha az irodalom órán tanult csángó népballada bábjátékos feldolgozásához kell „autentikus” öltözet a báboknak, illetve kellékek a díszletbe – ami éppen egy parasztház ….
Főként az iskola kezdőszakaszában, – de később is – üdítő élmény felfedezni a valóságos életből kiszabdalt tantárgyakban rejlő ismeretek összetartozását, amelyek a különféle tanórákon tanítható „tananyagok” és fejlesztendő képességek értelmét szolgáltatják a diákok, tanárok számára egyaránt.

Mindehhez már csak az Életvitel és gyakorlat műveltségterület Közműveltségi tartalmai közül a „Tárgyi kultúra, technológiák, termelés” ideidézése az igazi! „ Tárgykészítés és a tárgykészítéshez kapcsolódó mennyiségi fogalmak, a mennyiségek megállapítása becslés, számolás, mérés alapján” (206. oldal) Milyen hasznos az, ha egy ilyen feladatot egy díszletelem (igazi famunka), egy bábfigura, egy kellék okán végeznek el a tanulók.

Összesítve:
A MBE oktatási szakértői úgy találják, hogy a Nemzeti alaptanterv vitaanyaga – az ésszerű ajánlatok beépítése után – jó kiindulópontja lesz a belőle levezethető kerettanterveknek, végső soron a helyi tanmeneteknek.

A MBE tagsága örömmel venné, ha a fenti a szakértői ajánlások beépülnének a végső dokumentumba. Éljenek vele.

Köszönet a vitaanyag korrekciójában, csiszolásában való részvétel lehetőségéért, az együttgondolkodás nemes gesztusának a felajánlásáért.

Sárospatak/Budaörs, 2012. március 1.

A MBE oktatási szakértői nevében,

tisztelettel:

Szentirmai László s.k.
alelnök,
Kiss Árpád díjas pedagógus