utolsóINFÓK
Az egész világ – így a magyar bábos gyerekek is – szenved a koronavírus miatt. Ha van igazi veszteség, akkor az nem más, mint annak a szövetnek a foszladozása, amely annak idején összetartotta a pedagógiai bábjáték világát.
Év elején, amikor még jele se volt annak a sok problémának, amely most jellemzi az amatőr bábjátszás e fontos területét, elhatároztuk, hogy folytatjuk és közben megújítjuk azt a, nevezzük így „mozgalmat”, amely értelmet adott a gyerekeknek és csoportvezetőiknek a bábjáték segítségével végzett személyiségfejlesztésre és közösségformálásra.
Most, az év végén rövid kifejtéssel szolgálunk arra vonatkozóan, hogy valójában mit is értsünk ezen a munkálkodáson, mozgalmon, hogy a 21. századhoz méltó formában végezzük a munkát: hagyományok ápolása és jövőbe tekintő alkotás.
Kardinális kérdés: mit értsünk pedagógiai, alkalmazott, gyerekek körében művelt bábjátékon?
Először is a bábszínpadon folytatott tevékenység egyszerű, alapfokú gyakorlata. Ennek jellegzetessége az kell legyen, hogy a gyerekek kis szituációkra bontva értik meg egy mű teljes ívét. Jól érzik a szituációkban lappangó feszültséget és ezért értik meg a cselekmény előrehaladásán túl azt az erőt, feszültséget, ami a kezdettől elvezet a várt, vagy váratlan végkifejletig.
Másodszor a gyerekek és vezetőjük – legyen az bárki: dramaturg, vagy bábtervező, vagy rendező vénájú pedagógus – együttesen igyekeznek elkészíteni az objekteket (nevezhetnénk bábnak, díszletnek, kelléknek, stb.) megértve és gyakorolva ezáltal azt az alkotó munkát, amely a bábjátékot – nézeteink szerint – helyettesíthetetlenné teszik a művészeti nevelésbe ágyazott közösségi, személyiségfejlesztési munkában. Együtt küzdenek meg a csoportvezetőjükkel olyan kérdésekkel, amelyek választ adnak, hogy vajon ki, vagy mi lehet az, aki méltó ellenfele a szembenállónak. Mindezt egyszerű anyagokkal, gyerekek által használt szerszámokkal, eszközökkel, néha csak jelzések szintjén.
Harmadszor, de nem harmadikként, essen szó a játék öröméről, ami nem hiányozhat az iskolából. Jó dolog tanulni, de az még jobb, ha a tudás örömöt okoz – bármilyen is legyen az oda elvezető út.
Negyedszer van tudás, ami nem letölthető! A posztmodern világ, amely eltéphetetlen kapcsolatot kötött a fékevesztett fogyasztással és szemérmetlen papjaival a kereskedőkkel, el akarják hitetni, hogy mindent ki lehet szedni az okos, de gonosz maroktelefonból. Annak ellenére, hogy a kényelem valós és az álmok hullámain ringat sokakat, szinte mindenkit megfoszt attól, hogy kitalálja, startup-ban megvalósítani igyekezzen egy olyan saját ötletet, amelyik nincs benne a tankönyvekben, nem elérhető a szociális médián és nem kínálják idétlen kikiáltók a black friday-n a cyber monday-n…
Tehát, aki ma (2020.12.01.) helyesen akar „pedagógiai bábozni” az így jár el jól:
- Talál, vagy keres, vagy alapít olyan kisközösségeket (duó, trió, kvartett…), akik amúgy is jó társai egymásnak, mellesleg szeretik a színházasdit, a bábjátszást…
- Keres és talál olyan helyet (magánlakás, libalegelő…sportpálya), ahol a színpadi mű láncszemeit adó szituációs gyakorlatokat bábokkal, vagy mindenféle objektekkel, helyettesítő tárgyakkal kiélvezhetik, interiorizálhatják…miközben még élvezik is.
- Folytassanak örömbábozást (köszönjük a kifejezést Komeiner Ildikónak), hogy a játékosok megérezzék és áhítsák a játék örömét, a sikert, a tapsot.
- … és ha még van energia, befogadó helyszín, áldozatkész közintézmény, akkor hozzá lehet kezdeni Shakespeare Hamletjéhez (5 felvonásos bábtragédia), vagy pedig Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziájához, (bábbalett illusztráció) az ének-zene oktatás kedvessé tétele céljával…
- … és mindent rögzíttetni magukkal a gyerekekkel… okostelefonon, digitális fényképezőgéppel.
- … és elküldeni a Magyar Bábjátékos Egyesület címére (ki, hol, mikor készítette).
Mindenki megnyugtatására, ez a munkálkodás december 15-én zárul. Az elismerő okleveleket a felvételeket beküldők címére január 5-ig megküldjük. Reméljük sok-sok aranykoronás, ezüstkoronás oklevél születik 2020. emlékére.
