A roma kultúra színrevitelének szerepe…

Szentirmai László: A roma kultúra színrevitelének szerepe a gyermekkori szocializációban és a gazdag személyiség  alapozásában
(40 eredeti diával illusztrált PPP előadás – rezümé)
(elhangzott: 2012. szeptember 28-án, a Népmese Konferencián, Kaposváron)

Kezdenénk talán egy kis történelemmel….

A cigányság – az egyik, leginkább elfogadott verzió szerint – az indiai Punjab tartományból indult el. A cigányok ott olyan törzsi-nemzetségi szervezetben éltek, ami az indiai kasztrendszerhez hasonlít, amely közismerten merev, valójában átjárhatatlan. Az Európába érkező cigányság lényegében vándorló népcsoport, több eltérő nyelvvel (romungro, oláh, bósa/beás, stb., stb.) szinte minden európai országban élnek.
A lehetőségeiket mindenütt és mindig az adott ország törvényei határozták meg. Kisebbség – hatalom és saját territórium nélkül – csak úgy tud fönnmaradni, ha figyel a többségi feltételekre.

1500. óta kultúrájuk sokat változott – jelentős idomulás.

Folytassuk egy kis társadalomismerettel – afféle szociológiai kistraktával.
A cigányok társadalmi berendezkedése anyajogú, afféle matriarchatus volt. (Senkit ne tévesszen meg az elől megy a férfi, mögötte az asszony….)
A gyermek kivételezett helyzetben él, míg gyereknek számít.
Az életmód/életfelfogás ősközösségi viszonyokra emlékeztet; szabadság, kötetlenség jellemzi.  Vérségi kapcsolatokon nyugvó nemzetségi társadalom – semmi állam…államszervezet, államhatalom.
A tulajdon közösségi – minden mindenkié – a „lopás” – ha az élet fenntartását szolgálja – nem bűn, ennek fogalma náluk „eltérő”.
Az asszonyok feladata (legfőképpen vándorlás alatt) a gyerekekkel való foglalkozás, a termékek eladása, vagy elcserélése élelemre, „megkeresni a lehetőséget”, amivel a családot eltartották. /Jóslás, alkalmi munka, házimunka, stb./

A cigányok nagycsaládokban éltek/élnek. Nagyszülő, szülő, gyerekek több generáció együtt, egy fedél alatt. Testvérek és azok családjai (testvérek gyermekei).
Szocializáció nagy közösségben megy végbe. Az életmód következményeként – döntően szóbeliségen alapul.
A sokat emlegetett „romani kris”, vagy a cigány törvények íratlan törvények. Apáról fiúra öröklődnek. A fiúnak jelen kell lennie, mikor az apja ítélkezésben vesz részt, hogy megismerje a törvényt és a szokást, lássa a formalitásokat és az apja halála után a nyomdokaiba tudjon lépni.
Hol szocializálódik a fiatal? Családi, társadalmi eseményeken → szokások, törvények, hagyományok
Munkakultúra átadása (vesszőfonás, kovács-mesterség, stb.) – családban.
A mesterségeikkel és a mutatványozással keresett pénzt hamar felélték – nem mindig konform megoldással éltek/élnek…( Lábam termett a táncra, szemem a kacsintásra, / két kezem a csórelásra!)
A letelepedettség hiánya miatt nincs hagyománya a földművelésnek.

……kulcs a szocializáció…, a tanulás

A XVIII. század óta Európa „rátalál” erre a népességre → felvilágosításban, jobbításban, nevelésben kell részesülniük a cigányoknak.

A szocializáció folyamata kultúrába ágyazott. A pszichológia és a nevelés tudománya korábban kevés figyelmet fordított a kultúra és a környezet emberi fejlődésben betöltött szerepére.
A klasszikus elméletek a tanulási motívumok működését az egyén személyes jellemzőjeként kezelték.
Ma már jól tudjuk, hogy ezeknek a motívumoknak működése nem ragadható ki abból a társas környezetből, amelyben a tanulás zajlik.

A szociokulturális nézőpont szerint a társas interakcióknak, illetve a kulturálisan megalapozott tudásnak kiemelkedő jelentősége van a tanulási motivációban ….értsd: az egész nem megy a kolónia nélkül. → Fontos tényező  a kolónia önismerete, a „külvilág” ismeretei a kolóniáról.

Ezért az óvodáztatás, az iskoláztatás – kulcsszerepet kap.

A cigány gyermekek esetében – részben a többségi gyermekekétől eltérő családi szocializáció miatt – az óvoda szerepe az iskolai sikeresség szempontjából különösen fontos.

A nemzetállam álom.
A romák nem lesznek többé az egyedüli kisebbség.
A többségtől való kulturális eltérés kapcsán már nem csak rájuk lehet majd gondolni, hanem más vallási, nemzeti, nyelvi vagy életmódbeli csoportra.
A többségnek is meg kell ismernie e kisebbség kultúráját – mert amit nem ismerünk, attól félünk.

 •   A meséről

PETROLAY Margit (1990) Az emberiség emlékezete.
Szerinte a mese az erkölcs vivőközege.
Elmondjam, vagy eljátsszam?
………… mindent a maga idejében.

Ha az a feladat, hogy a szókincset fejlesszük, akkor mondjuk el, olvassuk fel ….mindent a fülnek, kevesebbet a szemnek
Ha az a feladat, hogy komplexebben fejlesszünk, ha kanalizálni akarjuk az elkalandozó képzelőerőt, akkor adaptáljuk bábszínpadra a nyersanyagot → adjuk elő.

Ha a gyerekek megnézik, akkor siker.
Ha el is játszhatják, a siker még teljesebb.
Ha részesei lehetnek a bábkészítésnek, az még ennél is jobb – innovatív embert alapoz meg.

 •   A bábjátékról

Gyökerei az ősi, az ókori rítusokban vannak.
A rítus kommunikáció, igazából szabadon áramló energia, amely
•  Stilizált mozgásra épül
•  Erőteljesen vizuális megjelenésű
•  Stilizált akusztikus formákkal (zene, hangeffektusok, beszéd) hat
•  A bábok, a figurák szimbolikus életet élnek.

A bábok – az ember által mozgatottság okán – varázslatos átalakuláson mennek keresztül → (úgy hisszük, hogy) életre kelnek → ez adja az erejüket. Így, mint szokatlan események, dolgok, akár példabeszéd szereplői is lehetnek.

Mit tanulhatunk egy darab kapcsán?
•   Neveket: Hajnalka, Lola, Kálmánka és nem Dzsennifer, Kevin, Ronaldó a gyerek.
•   Apa dolgozik – gyógynövényeket ismer, szed és szárít, elad, szegkovács, stb.
•   Este fürdünk…. stb.

A bábok híddá is lehetnek!
Ismeret, önismeret – nemzeti, társadalmi szinten.

•   A papírszínház, a familiáris bábjáték az a terep, ahol a gyerekek a legegyszerűbb úton kerülhetnek alkotói, egyben előadói szerepbe.

A papírszínház lényegében
•  egy célszerűen átalakított, nagyobb papírdoboz, vagy ilyen céllal készített alkalmatosság
•  szereplői kivágott, pálcára erősített gyermekrajzok,
•  amelyben a történet a jól kiválasztott nyersanyag dramaturgiája szerint megy végbe.

Köszönöm, hogy meghallgattak!