Módszertani levél – avagy A bábjáték pedagógiája más megközelítésben. (1. rész)
Az iskolázásba bevitt bábjáték és az iskola célkitűzése ugyanaz: az összetett (otthonosabban sokoldalúként aposztrofált) személyiségfejlesztés. A közelmúlt társadalmi folyamatai fokozottan figyelmeztetnek a sokáig az IQ árnyékába szorult EQ (az érzelmi intelligencia hányados) jelentőségére, nem véletlenül.
⦁ Hiszen a saját és mások érzelmeinek megfigyelésére,
⦁ azok jeleinek hatékony felismerésére, megértésére való képesség,
⦁ a megnyilatkozások helyes megkülönböztetésére készség és alkalmasság, végül pedig
⦁ mindezek összessége hasznosításának, és szabályozásának képessége kulcskérdés egy békességre, nyugodt életre vágyó társadalomban.
Az érzelmi intelligencia személyekre lebontott gondozása nélkül a szűkebb-tágabb közösségépítés nem működtethető ideálisan. A bábcsoport vezető által irányított kis csoport összes tevékenysége – ideális esetben – arra összpontosul, hogy szociális képességeik egyéniségükkel párhuzamosan javuljanak. Különösen a tárgyalkotó tevékenykedéssel, a harmonikus szépség felismerésére és létrehozására nyitottság finomításával, a társas kooperációval fejlesztett kompetenciák jelentősek. Ez csak közösségi munkával megszerzett tudással érhető el. Ám ez a tudás „nem letölthető”, nem „szedhető le” a NET-ről.
Hogyan fejleszt a bábjátszás?
⦁ Legfontosabb jellemzője, hogy nincs készen, illetve az a jó, ha konzekvensen munkálkodni kell rajta, ha végig a bemutatóig leküzdendő kisebb-nagyobb falak állnak.
⦁ Meg kell érteni a szereplőket (értsd a karakterek lelkét) – mivel csak ezt követően lehet hitelesen eljátszani velük (természetesen a bábokkal), ami a darab címében megfogalmzódik (tehát elemzés folyik és nem betanítás).
⦁ El kell képzelni milyen sorrendben és mik történnek meg, milyen szituációban, hol és mikor mit csinálnak a szereplők egymással egy adott helyzetben (dramaturgiai dimenzió).
⦁ El kell képzelni – anyagban, formában, színben, arányban … (tervez/get/ni kell, fejben, papíron, műszaki alapossággal) Ez kulcstényező, ilyenkor egy pillanatra elvonatkoztatunk az iskolázástól és a gyerekkorú, fiatal bábosba belelátjuk a felnőttet, akivé lesz…
⦁ van, aki inkább készíti és van, aki inkább életre kelti. Ilyenkor válik el egymástól a jövőbeni mérnök, az asztalos, a recepciós, az igazgató … aki a fiatal korában felfedezett képességeit a felnőtt mindennapokban gyümölcsözteti.
⦁ a próbák alatt születik meg a csoport, válik sikerorientált egységgé, ahol „mindenki egyért, egy mindenkiért” alapon eszi a dolgát…. visel el nemszeretem dolgokat.
Ez a módszertani levél – most – egy tényezőre, a gyerekek tevékeny bekapcsolódására összpontosít. A gyermekrajzok esztétikumáról írt könyvek, tanulmányok könyvtárakat töltenek meg. Kevesebb a száma azoknak a tudományos igényű írásműveknek, amelyek a kész gyermekmunkákban napvilágra kerülő intuícióval foglalkozna. A körülrajongott gyermeki hamvasság hangsúlyozása sokszor elfedi a fiatal alkotó ösztönös eredetiségét. A naív megjelenés mögött nem látja az egyszerű absztraktot … ami csakis a gyermek sűrítő ábrázolásmódjának az eredménye. Semmi mache, semmi modorosság, divatáramlatok trendek másolása, ellenkezőleg – meglehet, hogy valami egyenesen új, jövőbeni irányzat korai hírnöke lehet.
Hogy’ kerül a gáz a házba? (1. rajz) Hogyan alakul át egy udvari homokozóbeli játék háborúvá?
Ezért hát választani kell, hogy a vélt biztos sikerért (Mátyás és a kolozsvári bíró 99. variánsa …) lemondunk-e a kissé küzdelmes, a gyerekkezek gyakorlottságához igazodó munkáról, noha az egy maroknyi gyerek valóságos kapcsolata lehetne anyaggal, eszközzel, eljárással.
T.Kovács Zsuzsanna (Zsarátnok, Miskolc) ehhez a következőket fűzi: „….én első helyre tenném a téma kigondolását, a szüzsé összeállítását. Ezután jöhet a bábtechnika, anyag-és eszközhasználat, végül a dialógusok összefésülése egy-egy jelenet erejéig. Amennyiben abban gondolkodik a csoport, hogy ez a tevékenység egyszer a színpadra kerül, akkor nem árt, ha a csoport vezetője méreteket, arányokat is javasol, kér, megszab.”
A gyermekbábos országos találkozó alapgondolata: a gyermekcsoportok – vezetőikkel együtt – bemutatják, hogy a végeredményig elvezető úton mit csináltak – együtt, közösen.
Ezért a következőt kérjük a jelentkezőktől, hangsúlyozottan a vezetőktől:
⦁ Egyszerű, a gyerekek által is elkészíthető bábtechnikákban gondolkodjanak. Az a legjobb, ha az iskolai technika/kézművesség tartalmakat gondozó tantárgy által kínált/használt eszközökkel és egyszerű köznapi anyagokkal oldják meg a feladatot (báb-, kellék, és díszetkészítés)
⦁ A játék alapjául válasszanak rendkívül egyszerű nyersanyagot! Ilyenkor a nagyon egyszerű párbeszédes szituációk, iskolai események, köznapi emberi helyzetek jöhetnek számításba. A jelenetekben szereplők kiválogatásába vonják be a gyerekeket! Minden bizonnyal mulatságos, nem várt karakterek fognak előkerülni, javasoljuk, hogy a médiából érkező „alakokat” – Pókember, Amerikakapitány, Grincs, Énkicsipónim, Vanellope von Cukk … Ninjago – ne támogassák. Ezután ízleljék meg együtt egy helyzet, egy drámai (nem tragikus, nem komikus) szituáció megoldásának kimunkálását, – alaphelyzet (egyensúly), bonyodalom, válság, végkifejlet, lezárás (egyensúly). A gyermekbábosoknak tudni/érezni kell hogy, ami egy királyos bábjátékos mesében megtörténik, az ugyanolyan emberi, mint akár az iskola folyosóján felhorgadt kicsinyes kösönyködés. Kevin valamin (vajon min?!) összekülönbözik Denisszel (pár kívülálló hol így, hol úgy bekiabál, mint a fradi pályán) …. aztán az adok kapok valaki győzelmét hozza. A paravánon ugyanez megy, csak ott Kevin egy Sárkány, Denisz meg egy FőnemesFicsúr.
⦁ Készítsenek a gyerekekkel bábokat együtt. Ez eszközhasználatot, kis praktikákat jelent, amit csak így lehet átadni. Ilyenkor derül ki, hogy egy egyszerű ragasztási feladat is, mennyi odafigyelést igényel, ha szeretnénk elkerülni, hogy a gyerekek gányoljanak. Mindez nagyon jól fotózható. Mozgóképként egyszerű digitális fényképezőgéppel és okostelefonnal is rögzíthető. A zsűri nagyon is képes lesz arra, hogy értékelje a csoportvezető által avatottan befolyásolt, tanulói alkotó tevékenységet. Ne „vásárolják” a figurákat
⦁ Beszéljék meg, elemezzék ki az adott jelenetet! Írják meg a „kanavászt”. A hevenyészett dialógus próbáit vegyék fel! Az a legjobb, ha látszik és hallatszik a gyerekek reflexiója.
⦁ Válogassák és véglegesítsék a jelenet/ek/ szöveganyagát. Gyakorolják be a rögzült párbeszédet, miközben törekedjenek a jelenet színészi megformálására, a bábok mozdulataira, a hangokra, a ritmusra, a tiszta beszédre, mindenre, amitől egy jelenet eljuthat a csúcsra.
⦁ Ha használnak és készítenek díszleteket, akkor azoknak az elkészítését is dokumentálják fotókon, mozgóképeken.
⦁ Jó lenne látni a csoport, vagy páros, vagy szólójátékos előkészületeit egy jelenethez (Építés- játék-leszerelés).
„Tetszik a telefonos, fényképezős rögzítés, motiválja a gyereket, hogy most klipet készítenek.
Az igazi kreatív munka oroszlánrésze most is a pedagógusra hárul, de úgy gondolom, hogy akik ezt merik vállalni, azok megértik a módszertani ajánlást, és rövid időn belül fantasztikus ötletekkel állnak elő.” fűzi hozzá T. K. Zsuzsanna
Summázva az előbbieket, ne mindenáron „kész” produkcióval igyekezzenek szerencséltetni az értékelő bizottságot! Lehet azzal is, – ugyan miért ne – de annak is ugyanúgy örülünk, ha a kis részletek egymásba fűzésével megmutatják azt a játéktevékenységet, ami a pedagógiai bábjáték lényege.
A felvételeket, mint korábban is úgy kellene összefűzni, hogy a kész film – elő és záró feliratok nélkül – inkább 6-9, de 12 percnél semmi esetre sem több(!) ne legyen hosszabb. Természetesen meg lehet tűzdelni az így létrejövő anyagot 4-7 másodperces informatív állóképekkel is, amelyek rendkívül jól köthetik össze az 1-2 perces. Gondolkozzanak a néző szemével, aki esetleg a „Kóchuszárok Bábcsoport” tevékenységéről készült összefüggő anyagot esetleg ismét csak online láthatja és belegebed az egymás után következő videó novellákba.
A fentiek bővebb megtárgyalására sor kerülhet, amennyiben felkeresik az egyesület vezetőségét. Elérhetőségeik a honlapon megtalálhatók.
www.mababjatekosegylet.hu
Az igazi kérdés az, hogy miért bábozzunk?
Mintha csak tanították volna valahol az iskolában, a közgondolkodás rapid válasza erre, hogy ez a gyerekek számára legjobban „emészthető” színjátékos változat ….
Az oktatás területén több diszciplína is birkózik a feladattal, hogy miként lehet feltölteni az elvont fogalmakat. Pedig a válasz rém egyszerű: a gyermekkorban – sajátos megközelítésben, kerülőúton, inkább a cselekedetek (és nem annyira – a szavak) kapuján át eredményesebb bevezetni a gyermekkorát élő embert a törvény- és hagyománytisztelet birodalmába. Megfigyeltetjük a cselekvéssor eredményességét, a helytelent taszítónak, a helyest kívánatosnak mutatjuk be.
Az ember mintakövető lény (E. Aronson), s az öntudatra ébredéstől kerüljük azt, ami nem kellemes.
A világ holisztikus szemlélése feledtébb fontos (lenne), minthogy a gyerek is az egységes egészében létező világban él, bolyong. Eközben igyekszik, amit csak lehet felfedezni, közelebbről, alaposabban megismerni. Megnézi, megfogja – a csecsemő még meg is ízleli.
Sajnos az iskolázás már az elején megroppantja ezt a kompakt egészet. Kerüli a határismereteket és több akadémiai tudomány fiókjaiba igyekszik rendszerezni. A tengernyi dologra definíciókat, fogalmakat aggat, szabályokat, törvényeket rendel. Végül az egész mindenséget – a látható konkrét világot, az összes fogalmat – tantárgyakba szuszakolva és tördelve, egymástól független tanterveken, tematikákon haladva – vegytiszta ismeretekként „kínálja”, néha úgy, hogy azok nem találkoznak össze a tanuló fejében.
Miért bábozunk? Azért, hogy egy adott időintervallum alatt a néző felismerhesse valaminek a fontosságát. Ez többnyire az igazságosság, a hazaszeretet, a hatalmaskodás büntetése, a gonoszság és a jóság békíthetetlen ellentéte, vagy ennél sokkal egyszerűbbek: ki legyen a barátom, hogyan érezzem magam egy kifejezetten elesett, szegény embertársam közelében.
Nem ahogy általában szoktuk, de kis különbséggel ugyanúgy! Legfontosabb, hogy a bábcsoport tagjai a készülődés folyamatában megértsék, hogy mi a cél a legegyszerűbb jelenet, a darab színrevitelével? Mi az, ami a nézőt magával ragadja, hogy bevonódjék az élet fontos dolgainak felismerésébe.
⦁ Erősítsük az elemző munkát! Töltsünk el több időt annak megértetésével, hogy az anyag, amit bábuvá formálunk – ha ilyen, vagy ha olyan alakot ölt, színt kap, stb. -, s életre keltünk mit jelentsen a nézőnek. Ekkor a vizuális nevelés ajtaján nyitunk be és adunk értelmet az ott tárgyalt tantárgyi céloknak.
⦁ Elemezzük a szituációkat, a párbeszédeket, amik ott elhangzanak. Ilyenkor az anyanyelvi művelés, az irodalmi nevelés ajtaján lépünk be. Ha jól választottunk nyersanyagot, benne hiteles feszültséggel, akkor megemelkedik a tét. De csak az tarthat életben egy szituációt, ha ellentétes érdekek között alakul ki, ha van kiért izgulni. Bizonyos, hogy a nyereség is nagy lesz: a megoldás módja – a katarzis – már tiszta erkölcsi nevelés!
⦁ Lehetne ugyan tantárgyba bilincselni is (meg is teszik), de látjuk az emberiség történelmén, hogy még a legvilágosabb parancsok – ne ölj!, … ne hajts gépkocsival a tömegbe! – sem érnek semmit. Bár minden bebifláz/tat/ható és kikérdezhető, mégsem biztos, hogy visszatart … Megrendítő, hogy a gonoszságnak mennyi arca van.
⦁ Egy gyerekcsapat, ha jól kielemezhet bármely szituációt, többet fog nyerni, mintha annak a megoldását rögtön törvényi alakzatban kapná meg. Ez aztán a helyes állampolgári magatartásra nevelés
Egy ilyen közösség hitelesen elő tudná adni akár a szegény seprűkötő és a gonosz aranyműves testvér történetét is. Ranschburg Jenő írja a testvérkapcsolatokról, hogy ezeket szélsőséges érzelmek jellemzik. A probléma korántsem ritka, s nem fekete-fehér. Nem arról van szó, hogy vannak testvérek, akik szeretik egymást, és vannak, akik nem. Együttműködnek, de egyetlen játék miatt pillanatok alatt kitörhet a dühödt veszekedés.
Ahogy szoktuk, de mégsem ugyanúgy! Nézzünk körül és találjunk rá azokra az anyagokra (matériákra), amelyek új életre kelthetők! A világot átutazó kütyük, gépek kartondobozai, a számtalan mindent túlélő műanyag, a sutba dobott játékok új alakot (egyben életet) nyerhetnek anélkül, hogy egy fillért kivennénk a bábcsoport kasszájából. A leselejtezés, a vágtató divat, a trendiség vétlen halottai ők. Hoppá, talán ez is az újrahasznosítás egyik változata?! Téma akad hozzá elég.
Keressünk olyan közönség elé vihető kérdéseket, gondolatokat, amelyek a pazarlás ellen vannak és a segítségünkkel a nézők is eszmélnek – remélhetőleg. Mert ez a cél: mindenáron szórakoztatva nevelni, mert a csupán szórakozás az az idő haszon nélküli múlatása.
….. és találkozzunk össze!
⦁ Várjuk a leghagyományosabb változatokat – mese, monda, drámai töltéssel rendelkező történet bábokkal való színrevitelét.
⦁ Várjuk a gyerekek és vezetőik válaszát napjaink pazarló gondolkodására – bábterveket, kész figurákat, amelyekből kiállítást állítunk össze a gálára.
⦁ Várjuk a kísérletezőket, afféle báb-startuposokat – lehet az ismert bábtechnika – másképp, vagy bármi hasonló, amit a mindennapok kérdései hoztak létre.
És ismét várjuk annak a szemléletmódnak a megerősödését, amely bábjáték plasztikai oldalát, az anyag primátusát hangsúlyozza az élő mellett.
Szentirmai László
Eredeti szerkesztésben:
