…. kalendáriumba illő.
1925. január 29-én született ifj. Kemény Henrik az egyetlen Kossuth-díjas magyar bábművész, érdemes és kiváló művész a Vitéz László játék halhatatlan lelke.
A Korngut család leszármazottjaként évszázados bábjátékos hagyományt tartott életben. Generációk ismerték az 1900-as évek elejétől Vitéz Lászlót, mint az európai vásári bábjáték-hősök nagy családjának egyikét. Az 1930-as években, fő figurájuk neve hivatalosan a Paprika Jancsi lett, mivel az állami szervek nem nézték jó szemmel a kisemberek számára szóló rendszerkritikus, szókimondó előadásokat. 1945-ben Kemény Henrik édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, így fia vette át a magánbábszínházat. A Népligetben volt „bódét” 1953-ban államosították, de nem bontották le, sőt, alapítványi támogatással felújították, 1982-ben védetté – kultúrtörténeti emlékké – nyilvánítottak. Azután az épületben újabb előadás nem volt. Sajnálatos módon a faszerkezetű épület 2011. október 3-a éjjelén porig égett.
Az ifjabb Kemény Henrik öccsével, Mátyással a család mutatványos bódéjában nőtt fel. 1950-ben Állami Bábszínház tagja lett, ahova Bod László, az akkori igazgató hívta be bábtechnikusnak. Amikor a népligeti vurstlit 1953-ban felszámolták, Kemény Henriket is „államosították”, ettől kezdve az Állami Bábszínházban lépett fel. Az ő nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása Győrött.
Két évtized alatt számos bábot tervezett. Hakapeszi Makit, Furfangos Frigyest és társait a Zseb TV műsorában láthattuk. Vitéz László és a többiek címmel négy története vált széles körben hozzáférhetővé ( Az elátkozott malom, Az elásott kincs, A csodaláda, Itt nem szabad énekelni) a MTVA gondozásában megjelent DVD-nek köszönhetően. Végül visszatért a vándorbábozáshoz, egy Trabanttal járta az országot.
A Jó és a Gonosz szimbolikus küzdelmét sajátos humorral és a kisgyermekek számára is élvezhető módon ábrázoló Kemény Henrik 2011. októberétől nincs közöttünk, ezév elején lenne 95 esztendős.
2020.
MBE
