Ahol a bábok otthonra leltek

A 2012. évi XXX. törvény szerint a hungarikum gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével csúcsteljesítmény. A nemzeti értékpiramis alulról építkezik, bárki tehet értékre javaslatot az alapszintű értéktárakba történő felvétel céljával. A helyiről a megyei szintre, majd a nemzeti értéktárba, onnan a Hungarikumok gyűjteményébe kerülhet – lépésről lépésre – bármi, ha a Hungarikum Bizottság úgy dönt. Biatorbágy e tekintetben a legjobb úton halad, a piramis lábazatát már maga mögött hagyta. A települési értéktárban megtalálható a bábjáték a Prospero Bábegyüttes, de a Ládafia Bábszínház révén is. Ugyanitt rátalálunk Karikó János (községi képviselő, bíró), Juhász Ferenc (költő, szerkesztő), sőt, a Biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési központ és a Pászti Miklós Művészeti Iskola nevére is.

Karikó János Könyvtár és a Juhász Ferenc Művelődési Központ (Faluház) központ között időhíd feszül. Egyik pillér Nánásiék – Marika és István. Minden a Szabadság úti könyvtárba járó, mese- és játszódélutánokon résztvevő kisiskolásokból alakított, Nevenincs Bábcsoporttal indult. Nánási Istvánné a középfokú bábos művészeti engedély megszerzése (1979) után szerteágazó útra kelt férjével, Istvánnal. Bábcsoportjai fesztiválokon (pl. 1988-ban a sárospataki „Zsákomban a bábom” fesztiválon, Egerben több alkalommal, a Gyermekbábosok Országos Fesztiválján /ahonnan két első, két harmadik és egy különdíjjal tértek haza/ de Veszprémben is) sikerrel vettek részt. A Keresztszemesek című darabból 1989-ben tévéfelvétel is készült. Marika tizenegy évig tanított a Pászti Miklós Művészeti Iskola báb-tanszakán. Itt és a művelődési intézmény kötelékében, a keze alatt, három évtizeden át közel négyszáz gyermek leste el, s tanulta meg ennek az összetett művészeti ágnak a fogásait. Fenntartani igyekezve a műfaj nagyja (közös tanárunk) Koós Iván bábművész szellemi hagyatékát Gyermekbábos Találkozók sorát rendezve indította el a folyamatot, melynek végső megállója 2023. május 6-án, a valamikori vasútállomás épületében a „Kezemben a kobakom” pest megyei gyermekbábos találkozó volt. Ez már ez egykori tanítvány, Néder Norbert és alkalmi bábos társa, Tóth Kriszta művészeti vezetéséhez kapcsolódik a biatorbágyi bábos gyerekek életében. És ez egyben a „második emelet” az elkötelezett, szakadatlan szellemi építkezés során, ami a várost a modern korral összekötő híd fogalma szerint helyezi el. Legszebb jele, hogy Nánási-Kézdy Tamás, aki jelenleg önkormányzati képviselő, is figyelemmel kísérte a nap eseményeit.

10.00-16.00 óra között elsőként a Cipcirip Bábcsoport (Biatorbágy), majd a Piskóta Bábcsoport (Ócsa), ezt követően a Rontom-Bontom-Alkotom Bábcsoport (Bácsgyulafalva), majd szólóprodukciójával Nagyváradi Dominik (Ócsa), végül a Bábika Bábcsoport (Budakeszi) lépett színpadra. Az ebédszünet után a helyi művészekből verbuválódott felnőtt csoport meglepetés előadását (ősbemutató) láthatták azok a szerencsések, akik a tisztességesen megtelt, de nem zsúfolt nézőteret betöltötték.

A zsűri (Fabók Mariann, Szluka Judit és Szentirmai László) évek óta először vezethetett a látottakról elmélyült, aprólékos értékelő beszélgetést a csoportvezetőkkel. A műfaji és pedagógiai szemináriumi órává nemesült gondolatcsere sok pontja közül csak egyet emelek ki. Elidőztünk a produkció üzenete fölött. A vele való foglalkozásnak ma hatalmas szerepe van. Egy történet/mese/esemény bábszínpadra adaptálása – értsd finom mívű értelmezése, majd pedig a benne rejlő üzenet minél kicsiszoltabb felszínre hozatala, annak mind tisztább bemutatása a mindennapok nézőjét segítheti a nagy lényegek megérzésben, megsejtésben. A bábjátékos gyerekek sokkal szerencsésebbek, mint az „egyszeri” nézők, akik előtt a darab mint egy vonat, megállás nélkül, – mint tudjuk „itt és most” – elhalad. Az értő csoportvezetőkkel elemeire bontott mű minden darabkája – a sok gyakorlás közepette és eredményeképp – elnyeri valódi súlyát. De mi történik a közönséggel? A szakmai megbeszélés alkalmával erre és a látottakkal kapcsolatos hasonló kérdések körül járására került sor – mindenki megelégedettségére.

A felhozatal nagyon jó volt, egyetlen ezüst fokozatú oklevél talált gazdára az összes arany mellett. Az a javaslat született, hogy a Pest vármegyeiek képviseletére az ócsai gyermekbábjátszók kapjanak jogot az őszi, szolnoki, 3. Gyermekbábos Gálarendezvényre. A „Kezemben a kobakom” vándordíj Biatorbágyon maradt.

A meglepetés darab, a Váró döbbenetes erejű művé nőtte ki magát. Utasok, bőröndök, vasútállomási jövés menés …Mind eközben intim kis etűdöktől, emóciókkal sűrített sokperces villámokig minden váltotta egymást a jól tagolt, mégis összefogott színen. Egyre másra jelmezek, maszkok, bábok vonták magukra a néző figyelmét. A végére kiszáradt, összeszorult a torkom, de boldogan vettem a hírt: 1944. karácsonya táján a híd Wiesner Lajos karpaszományos hadapród őrmesternek … s tán még VALAKINEK … köszönhetően megmenekült a visszavonuló németek robbantó töltetei elől.

… jöhetett a megérdemelt taps!

Visszatérve a rendezvényhez, nem mehetünk el szó nélkül a Juhász Ferenc Művelődési Központ munkatársainak mintaszerű közreműködése mellett. Már a találkozó lebonyolítása is elég lenne, de úgy időzíteni mindent, hogy a földszint faltól falig képzőművészettel legyen telítve … A legnemesebbek egyikével – a sokszínű gyermekmunkákkal – fogadott minden érdeklődőt a Faluház. A gyerekek szinte repkedtek egyik üvegoszloptól a másikig, amelyben gondos válogatást láthattunk a Pászti Miklós Alapfokú Művészeti Iskola Képzőművészeti Tanszakán tanuló diákság műveiből. A falakon a festmények sorjáztak, a polcokon arasznyi doboz-installációk, lapos meseüvegek … és minden más, ami egy inspiratív műhely termékeny talajából a tanulók fantáziája nyomán kinőhet.

Köszönet Szádváriné Kiss Máriának és Görög Évának, de a dicséret az összes, szorgos munkatársnak – mindenkinek – szól.

Szentirmai László