Ismét találkoztunk!
2016. november 19-én történt…
25 évvel ezelőtt született a gondolat, hogy azok a bábcsoportok, akiknek tagjai tulajdonképpen pedagógusok, s többnyire köznevelési intézményekben alakultak évente egy alkalommal összejöhessenek és hadd mutathassák meg a kollegáiknak, másoknak is mindazt a jót, szépet, amin egész évben dolgoztak. Az egymástól való tanulás, egymás munkájának megismerése is cél.
Magyarországról (Kecskemétről, Létavértesről, Budapestről, Újkígyósról, Szegvárról) és a határon túlról Óbecséről (SRB) is érkeztek fellépők elsősorban onnan, ahol működik ez a fajta műhelymunka. Sajnos nagyon sok helyen már nem. A ma fellépő pedagógusok a saját régiójukban a környezetükben természetesen a gyermekeknek játszanak.
Minden évben ilyenkor történik a Mészáros Vincéné díjátadó. Ezt azok kapják, akik olyan példamutatóan képviselik a bábjáték ügyét a pedagógustársadalomban, ami alapján méltóvá váltak annak átvételére. (A „Mészáros Vincéné díj” a magyar nyelven folyó pedagógiai bábjátszás terén és a MBE céljai érdekében az átlagost meghaladó szellemi és gyakorlati eredményeket felmutató, maradandó értékeket teremtő, tanítványai és kollégái körében kitartó, önzetlen munkát végző személyek elismerésére szolgál.) Ha tehát valaki rendszeresen, igényes előadásokat mutat be gyerekeknek, felnőtteknek és nem hagyja lelassulni ezt a lendületet, képviseli a pedagógiai bábjátékot, akkor mindenképpen várományos lehet a díjazottak közé választásra. Mindenféle játéknak van természetesen üzenete a gyerekek felé és ma is olyan előadásokat látunk, ami elsősorban gyerekeknek szólnak tehát – nyilatkozta aznap Bagi Márta, választmányi tag a XVMEDIA kamerája előtt.
Egy szó mint száz, – mondja Mátyásné Füzi Csilla, választmányi tag, a szakmai értékelő bizottság nevében – szeretnék gyermek lenni ilyen nagyszerű pedagógusok közelében, mert süt belőlük az értő gyermekszeretet és a szakmai alázat! Egyébiránt aprólékosan elemezte a látottakat, amelyről bővebben a BÁBjátékOS ez évi utolsó, összevont számában olvashat az érdeklődő (*)
Kondacs Klára: A nyúl és a sündisznó-asztali bábjáték érdekessége abban volt – írja -, hogy tényleg bárki kedvet kaphatott a bábozáshoz, akár otthoni körülmények között is, mert boltban vásárolt „plüss” állatokkal szépen” megterített” asztalon (az anyaghasználatban az egyneműségre törekedve) történtek az események. A Meseláda Bábcsoport: Farkas éhes vagyok-asztali bábjátékkal érkezett. A különös humorú, dramaturgiailag jól átgondolt vonalvezetéssel és feledhetetlen színészi játékkal kellemes perceket okoztak a nézőknek. Külön kiemelném a farkas figuráját, hisz fűrésztesténél fogva (fűrész az állkapcsa, a fogai) tényleg meg tudná enni a fakorongokból „összegurult” kismalacokat. A kecskeméti Báron Bábos Műhely: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj című darabot adta elő. Ezeket az 1:1 emberméretű figurákat a játékosok maguk elé tartva hátulról működtették. A profil fej mindkét oldalra fordítva könnyedén mozgott, …. nagy sikert arattak. Bohus Mária Újkígyósról: Három kismalac címmel – asztali tárgyjátékot varázsolt elénk, csak zenére, tele humorral… felüdítő egyszerűséggel! Ide nagyon aktuális a következő jól ismert mondat: „ A kevesebb néha több!” Vass-Eysen Ábel Jókai meséjét – Melyiket a kilenc közül? – vitte színre. Elejétől végéig hihető volt, hogy a játékos „egyedül neveli kilenc gyermekét” s szépen kikerekedett előttünk a történet magva a szeretetről, a család összetartó erejéről, a jóban rosszban együtt nagy igazságáról és arról, hogy a pénz nem boldogít! Szirtes Józsefné (Ancsa) magával ragadó személyisége, gyakorlott, kiművelt mozdulatai, egyszerű képi világa következett. Öröm lehet abban az intézményben kisdiáknak lenni, ahol ő megfordul! A kihajtogatott leporelló meg egyenesen csoda volt a rajta megmozduló figurákkal amit könnyedén bárki tud kezelni. Invitált is minket mozgatónak, már bánom, hogy nem jelentkeztem! Kurainé Égerth Magdolna volt aki óvónőként bábozik a csoportjában és most A nagytakarítás asztali játékot hozta el nekünk. A játékteret betöltötte, gördülékeny volt a díszletelemeket észrevétlenül cserélgette… Nem használt gépzenét a szereplőket hanghordozásával, hanglejtésével jól el tudta különíteni. A Cifra Palota Bábcsoport: Az égig érő paszuly című mesével érkezett Létavértesről egy árnyjátékkal. A harminc perc hamar elszállt, mert jól követhető volt az eseménysor. A tőlük megszokott minőséget most is hozták. Óbecséről (SRB) érkezett A sündisznó házikója-árnyjátékkal a Labud Pejovic bábcsoport szerb tagozata. Az előadás előtt magyarul kaptunk egy kis bevezetőt arról, hogy miről fog szólni a mese. A darabot a gondosan kiválogatott zenei aláfestés jellemezte, amely hangulatában követte az eseményeket. A szereplők és a háttér nem zavarta egymást. Az egész darabot a finom kimunkáltság jellemezte, még a kis vékony árnyfigurák szája is a beszéddel összhangban mozgott. Óbecséről érkezett a magyar tagozat is, szintén árnyjátékkal, akik külön színfolt voltak a palettán (A világ leggazdagabb verebe). Élvezet volt hallani beszédüket és öröm tudni, hogy ilyen magas színvonalon megőrzik anyanyelvünket. Köszönet, hogy fáradságot nem kímélve, kimondottan erre a rendezvényre eljöttek az anyaországba.
A Találkozó alkalmat adott arra, hogy az Egyesület felmérje, milyen módon folytatódjék tovább ez a nagy hagyományú kezdeményezés. Minden tagunktól szeretettel várjuk, őszintén igényeljük tanácsait, észrevételeit, javaslatait.
MBE választmánya
(mabagi0122@gmail.com, huncutkapuppet@gmail.com, szentirmai1950@gmail.com)
*) megrendelhető Sz. L. Sárospatak, Batsányi János 7. 3950
