Vezető lelkesítő
Az amatőr bábjátékos is bábjátékos, csak nem ebből él, de mindenképpen vele és általa nemesebben, mint az átlagember.
A gyermek-bábjátszó is bábjátékos. Bár még nem mestere a műfajnak, de felnyitotta a sorompót az arra felé vezető úton. A lényeg a közösségben való elvegyülés és felépülés, esetenként a kimagaslás lehetősége, ami e műfaj esetében számos életút, életpálya felé nyílik meg. Főként az élet elején tudunk azonosulni vele, mert ilyenkor a fiatal testünk, lelkünk – énünk – ezt a sóváran várt jövőt, annak duzzadó energiáit hordozza. A reménnyel teli fiatalság hévvel reagál mindenre, amit csodál, vagy kritizál, s végül – ha az nem hordozza a humánum kötelező elemeit – könyörtelenül elítél … nagyon helyesen!
A bábjáték egy nagyon valóságos, az itt és most sistergően élő, vagy éppen a komor sötétség letaglózó pillanataiból táplálkozó előadóművészeti műfaj, amely átlátható, néha kimódoltan spontán, … objektíven szubjektív – egyszóval szikrázóan briliáns. Különböző formákat öltve mindenféle tartalmakat mutat fel, mégis stilizáltságából eredően igazabb az igaznál.
Fiatalokról és nem gyerekekről beszélek.
Felnőtt vezetőiknek címzem szavaim.
Sürgősen találjuk meg azokat a témákat, amelyek érdeklik és ösztönzik őket, hogy bábokkal, a morált materializáló fenoménokkal – mutassuk fel, ami aggasztó. Az értő olvasás, az újjal való kísérletezés, a tanulás, a harmónia keresése révén a bábu képes lesz, hogy mozgósítsa kreativitásukat! Talán ők maguk is felvetik a tabutémákat (az erőszak, a drog, az alkoholizmus, a korrupció, a magány), amelyekkel – felnőtt támasz nélkül – nap mind nap szembesülnek.
Ők, a ma fiataljai fognak birkózni velük, az arctalan multinacionális erőkkel, kik senkivel nem törődnek – végül is – a bolygó pusztulásával sem.
Kell a kreativitás!
Kell a kreativitás, melynek minden magva abban szunnyad, aminek a „holt anyagból élővé” változni képes bábjáték bölcsőjében is ring: készítsd el fűből, fából, bőrből, drótból … bármiből, de alkoss és gondolkodtass!
– SZL –
